Vendégsorok: Falukert

Egy beregi polgármester kifakadásával találkozhattunk nemrég  az újságban. Azt tette szóvá, hogy bizony sok ember a saját maga szegénye, mert hiába van ott a több száz öles kert a házuk végében, bizony csak gaz terem benne, mert a „gazda” kényelmesebb annál, minthogy ásót ragadjon és legalább a család zöldségszükségletét megtermelje. Angyal Sándor jegyzeteNem hajtja már a kondás az állatokat az utcán kora reggel, mert mutatóban is alig találni csak egy-egy tehenet, sertést s az udvaron kapirgáló csirkét, kendermagos tyúkot. Van a boltban minden – mondják sokan, ott veszik a tejet, a tojást, csomós zöldséget, paprikát, ők nem vesződnek vele. Van kivétel persze, akik időben palántáznak, virágmagot vetnek az előkertben, aztán ha kell valami, csak kinyújtják a kezüket a kert felé s már lehet is sütni-főzni a családra.  

Ezeket olvasván nekem külföldi útjaim egyike-másika jutott eszembe. Például a határ menti ukrán, meg román porták sokasága, ahol annak idején még füvet sem láthattunk. Ott volt viszont nevetséges ellenpólus is: a forradalom előtt közvetlenül Szatmárnémetiben még a parkokba is karalábét termesztettek, mert így rendelte a Vezér.

Mindez annak apropóján villant fel előttem, hogy híre jött: a Fejér megyei, 1900 lakosú Csór településen fél hektárnyi falukertet hoztak létre, közhasznú munkások dolgoznak benne, akiknek bérét s más költségeit az illetékes munkaügyi központ adja a „földmunkaprogram” keretében. Az önkormányzati kert területét is ingyen használják  olyan  idős embertől, aki már ennyi földdel sem bír meg. Maga a polgármester is gyakran szüretel, betakarít ott s ládában viszi a szép termést az óvodának, az iskolának és szervezi az értékesítést a falubeli boltban 15-20 százalékkal olcsóbban a piaci árnál, kizárólag a falubelieknek. Lehet rendelni is  a családoknak a vegyszer nélkül termesztett áruból, s a bevétel minden forintját vagy visszaforgatják a kert művelésére vagy abból fedezik a Csóri Falunap költségeit... Íme egy példa, amit bárhol lehet követni ahelyett, hogy csak siránkozzunk nyomorúságunkon s a markunkat tartsuk a havonta érkező segélyért.