Olvasónk írja: Pokolba kívánt hívások és szórólapok

Nyíregyháza - A fiatalember türelmesen válaszolgatott a véget nem érő kérdésekre.Egy egyetemista fiatalembernek a társaságomban megszólalt a telefonja. A vonal túlsó végéről záporozó legkülönbözőbb kérdésekre készséggel, türelmesen, udvariasan, intelligensen, értelmesen válaszolt. Ilyesmikre, hogy népes vagy szűk körű társasággal szokott-e kirándulni, olyan helyekre, ahol tömeg van, vagy ahol kevesen tartózkodnak? Mivel utazik legszívesebben? Milyen rendszerességgel, milyen italokat fogyaszt stb.

A srác hosszú perceken át válaszolgatott az idegesség és a bosszankodás legcsekélyebb jele nélkül. Amikor befejeződött a diskurzus, nem bírtam ki, hogy meg ne kérdezzem, ki volt a vonal másik végén.

– Egy közvéleménykutató cég vagy ügynöknöség embere – hangzott a válasz. Gratuláltam a fiatalember türelméhez, dicsértem toleranciáját, aki elmondta: nem volt ez mindig így... Azóta ilyen készséges, amióta tavaly nyáron egy kis zsebpénz érdekében maga is közvéleményt kutatott, s bizony, neki sem esett jól, ha a felhívott személy kinyomta a mobilt vagy dühösen lecsapta a vezetékest. Az utcán kínált szórólapot is köszönettel átveszi, mert ő is osztogatott már ilyesmit. Azt hiszem, van mit tanulnunk tőle.

Cselényi György