Látható és láthatatlan

Nem lát, de mégis tudja, milyen a piros, a kék, a sárga. Érzések, hangok, dallamok, illatok, ízek jelenítik meg számára hiánytalanul a színskálát. Teljes életet él. Bednárik Mónika jegyzeteHisz, remél, szeret, tanul, diplomáról, munkáról, családról álmodik, és mindig színeset. Nem kér a sajnálatból, a szánalomból, megértést, elfogadást vár és segítséget, ha a helyzet úgy hozza. Egy szót a zebránál (ahol a közlekedési szemafor nem beszél), hogy zöld a lámpa; a buszmegállóban, hogy megérkezett az 5-ös busz; a boltban annyit: átrendezték a polcokat, máshol talája a csokikat.

Vak, de mégis pontosabban írja le az arcvonásokat, mint látó társai. A hangsúlyból érzi, amit más a szemekben lát. Kifinomult érzékszervei, hallása, tapintása teszik egyedivé. Megértőbb és elfogadóbb az átlagnál, lebilincselő személyiség, aki 16 évesen bölcsebb volt sok öregnél és többet tudott az életről mint a felnőttek. Így emlékszem Alexára, arra a tizenéves lányra, akit néhány éve ismertem meg egy nyíregyházi középiskolában.

Alexa csak egy a világ több mint 39 millió vak embere közül, és él még közöttünk a Földön 246 millió gyengénlátó. Október 15-e a Fehér Bot, vagyis a látássérültek nemzetközi napja, melynek legfontosabb üzenete: ők majd 300 millióan elsősorban és mindennek felett emberek, s csak ezután látássérültek. Elfogadásukkal, megértésükkel és megismerésükkel mi leszünk – láthatatlanul is – sokkal többek, még emberebbek.