Vendégsorok: Hol a határ?

Bevallom, nagyot csettintettem a hír hallatán, amikor a mostani kormány első intézkedései között arról értesültem, hogy az ország nehéz gazdasági helyzetére tekintettel kétmilliós havi bérplafont vezetnek be a közszférában. Angyal Sándor jegyzeteKözelebbről ez azt jelenti, hogy a költségvetési dolgozók, akik az adókból kapják a fizetésüket, érjék be ennyivel. Felhúztam persze a szemöldökömet, amikor közelebbről kiderült, hogy ez a szigorítás az állami cégek vezetőire és a politikusokra nem vonatkozik,csak a güzülőkre, mert magasabb szinten a felelősség is nagyobb, ugyebár. Igaz persze, hogy nem minden magas polcon lévő vagy bársonyszékben ülő mutatja ezt, de istenkém, az ujjunk sem egyforma...

Most hallom, hogy az önkormányzati szférában jórészt tartják magukat az új szabályhoz, még a topvezetők bére sem lépheti túl a havi 2 milliót. Csakhogy... Ezek az emberek sem a falvédőről léptek le, s ezért olyan szerződést kötöttek, hogy bizonyos meghatározott feladatok elvégzése esetén – ami mellesleg alapvető kötelességük – a havi fizetésükön felül az alapbér akár a 80 százalékát is megkaphatják pluszként, prémium gyanánt. Tessék megfogózkodni: a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnél – ahol főként vigyázni kellene a közös pénzre – a vezérigazgatónak és helyettesének egy évre 10-10 havi, a főigazgatóknak 8.85 havi, az igazgatóknak 5,5 havi bérüknek megfelelő prémiumot határoztak meg. Az első két vezető így az évi 24 millión felül akár még további 20 millióért tarthatja a markát, de az „alattvalók” szépszámú tábora sem panaszkodhat. (Ha ennek csak a felét kapják, akkor sem lesz kenyérgondjuk.)

Bizonyára másoknak is eszébe jut, hogy miként herdálták a közpénzt a szocialista érában például a főváros jó néhány cégénél, ami nem sokat változott mára sem. Meg aztán vannak különösen kegyeltek – mint az MVM vagy a Szerencsejáték Zrt, – ahol természetesnek veszik a számlájukra érkező prémium milliókat. Amíg a pedagógusoknak életpálya modelljük során forint helyett fityiszt mutatnak, addig némely topp-vezetők – akiket ők oktattak az iskolában – milliókban dúskálnak, s talán így is elégedetlenek. Kérdezik is sokan, végül hol a határa akkor a kétmilliós fizetéseknek? Úgy tűnik, a határ a csillagos ég.