2012.12.06. 07:27
Küzdelem s bizakodás
<span style="font-size: small;">„Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” Ismerősen csengenek számunkra ezek a szavak Madách Imre: Az ember tragédiája című drámai költeményéből, de azt talán a szerző sem gondolta volna, hogy mennyire érvényes lesz ez a gondolata másfélszáz év múlva is. M. Magyar László jegyzete
„Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” Ismerősen csengenek számunkra ezek a szavak Madách Imre: Az ember tragédiája című drámai költeményéből, de azt talán a szerző sem gondolta volna, hogy mennyire érvényes lesz ez a gondolata másfélszáz év múlva is. M. Magyar László jegyzeteAz író azt vallotta, hogy küzdenünk kell a szebb és jobb élet reményében, még akkor is, ha nem tudjuk, mi lesz a küzdelmünk kimenetele.
Mintha ezt hallottam volna vissza az egyik szatmári kistelepülés polgármesterétől is a napokban. Arról beszélt, hogy a szatmári embernek háromszor többet kell dolgoznia a megélhetés reményében, mint Európa más tájain élőknek, de végzi kitartással és lelkiismeretesen munkáját, bár nem tudja, mi lesz a fáradozásának végkimenetele, jutalma.
Lejjebb már nem lehet süllyedni, annyira a mélyponton vannak a szatmáriak - tette még hozzá. Az elmúlt századokban az volt a mindenkori magyar politika szerencséje, a szabolcsi, a szatmári és a beregi embernek pedig a „tragédiája”, hogy soha nem menekült el az ősöktől örökölt területről: bár nagyon sokat dolgozott, de nem tudta elhagyni szülőföldjét, az oly hőn szeretett tájat. Úgy tesz évszázadok óta, mint Madách Imre hőse, Ádám: mindig küzd, s mindig bízik...