Nekrológ: Nem dobog többé „Csaroda szíve”

Csaroda - Eljött, amire senki sem számított. Az, amit nem akarok elhinni és nem tudok felfogni. Soha többé nem énekel már Király Béla, Csaroda dalos ajkú polgármestere.

Barátod, Tiszai Nagy Menyhért (Menyus) sorai váltak lelkemet marcangoló, felfoghatatlan, rideg valósággá. Nem is olyan régen temetted el őt, és most nekem kell majd a te sírod mellett állnom, mert itt hagytál bennünket. Eszembe jut, amikor először találkoztunk, emlékszem arra, mennyire megrettentem a morgós hangodtól, és emlékszem, hogyan láttam meg szépen lassan azt, hogy mekkora szív lakik abban a nagy darab, morcos emberben...

Te voltál Csaroda szíve. Olyan ember voltál, akinél az igen igent, a nem pedig nemet jelentett. Barát voltál, akiért meg kellett küzdeni, aztán a harcban már a hátadon cipeltél.

Tudd, hogy megmaradsz számomra a Csaroda patak cseppjeiben, a templomkert fűszálaiban, a csarodai faluház és az iskola tégláiban, valamint a dalokban, amelyeket értem is énekeltél, mindenkinek. Most biztosan jókat mosolyogsz rajtam, talán össze is kacsintasz Menyus barátoddal az égi színpadon, ahol ő a hangszere (ahogy ti hívtátok: „szimpatizátora”) mellett ül, te pedig énekelsz tovább – hozzám is! Igen, ha megnyitom a szívem, mégis hallok még dalt tőled!

Búcsúzóul csak egyetlen dolgot kérek, te Nagy Ember: ha messze mész, valahol légy Király! Isten nyugosztaljon Király Béci! Viselem annak a terhét, hogy talán nem figyeltem rád eléggé, ugyanakkor eszembe jutnak Menyus barátod sorai a hallgató, jövőbe mutató kövek megbecsüléséről.

Baracsi Endre