Nézőpont: Játszunk Európa színpadán

A munkaerő szabad áramlásának szentsége nálunk hatalmas mínusz: csak orvosból annyit veszítettünk, mintha mondjuk Németországot negyvenezer orvos hagyta volna el magasabb fizetésért. Nyéki Zsolt jegyzete.Tíz év, amely nem rengette meg a világot, de megváltoztatta azt, legalábbis körülöttünk mindenképpen. Megtiszteltetésként hatott a tíz évvel ezelőtti felvétel az Európai Unióba, aztán egy olyan kapcsolatrendszerben találtuk magunkat, amelynek élvezzük előnyeit, és elszenvedjük hátrányait. Élünk a jogokkal és néha nyögünk a kötelezettségektől, a terhek pedig olykor kimondottan súlyosak.

Ha a tagságból eredő befizetéseket és a nekünk címkézett forrásokat nézzük, a mérleg egyértelműen pozitív, vagyis jóval több pénz jön vissza, mint amennyit a közös kasszába utalunk. A viszony- és érdekeltségi rendszer azonban nem írható le ilyen egyszerű matematikai művelettel, a pozitív szaldó pedig nem a gazdag országok adománya a szegényeknek. A rendszerváltás után liberalizált magyar gazdaság zűrzavaros időszakában a nemzeti vagyonunkból jókora szeleteket hasíthattak ki áron alul az európai elit tőkeerős befektetői, s kevesebben vannak azok, akik még ma is működnek, foglalkoztatnak, gyártanak, fejlesztenek. Nem voltunk, s vagyunk jelentős célpiac az alig tízmilliós lélekszámunkkal, de a piacnyitás teret engedett az esetleges konkurencia megszerzésének, megszüntetésének, saját termékkel helyettesítésének, mely nyomában maradt a termékvesztés, kvótákkal korlátozott termelés – készítsünk csak leltárt az élelmiszeripar különböző ágazataiban. Volt már szebb is a kép. Az őrző-védő szerep sem forintosítható: a menedékjogot kérők száma hazánkban tavaly, egyetlen év alatt kilencszeresére (!) ugrott, és Európa célállomásait jelentő nyugati országok szeretnék minél távolabb feltartóztatni az éhezők áradatát. A munkaerő szabad áramlásának szentsége nálunk hatalmas mínusz: csak orvosból annyit veszítettünk, mintha mondjuk Németországot negyvenezer orvos hagyta volna el magasabb fizetésért.

Ennyi euroszkeptikus gondolat után ideje leszögezni: ez a közösség biztonság és gazdasági potenciál - de lehetne másképpen is rendezni közös dolgainkat. A tíz év bepillantást engedett az uniós intézményrendszerbe és mechanizmusokba, így láthattuk azt is: az Európai Parlamentben dolgozó képviselők nem rendelkeznek felségjogokkal, vagyis nem szentek, nem sérthetetlenek, s főként nem tévedhetetlenek. Egyszerű emberek, akik gyakran alkotnak véleményt félinformációk birtokában, esetenként teljes hiányában, időnként felbukkannak mögöttük érdekcsoportok, vagy csak egyszerű karrierista vágyak nyernek teret. A vita Brüsszelben sem mindig kulturált és termékeny – ám mindez nem az EU, mint közösség hibája, hanem a feladathoz felnőni képtelen emberé. Az Európai Unió legnagyobb vívmánya a kontinens 1945 óta tartó békéje, még akkor is, ha azt véres helyi háborúk tépázták meg. Építkezni kell tovább, a mű még korántsem készült el.

 - Nyéki Zsolt -