Budapesten elégedettek a határátkelők munkájával

Semjén Zsolt szerint Magyarország kárpátaljai határszakaszán minden nagyon szép, minden nagyon jó, sőt a Csap-Záhony vonatjegy árával is meg van elégedve.

Mi, kárpátaljai magyarok – aligha elítélendő okokból – mindig is feszült figyelemmel követtük-követjük az anyaországgal közös határok átjárhatóságát érintő változásokat, híradásokat. Ám míg a kormányok a határok felett átívelő kapcsolatok egyre nagyobb szabadságáról és gyümölcsözőségéről áradoznak, idelenn a földszinten a határátkelőkön keresztül vezető utak göröngyössége valahogy nem látszik simulni, s itt nem elsősorban az aszfalt minőségére kell gondolni. Inkább arra, hogy a terminálok tágítása és a sávok szaporodása ellenére sem csökken a sorbanállásra fordítandó óraszám, a magyar oldalon szolgálatot teljesítő határrendészek és vámosok irántunk megnyilvánuló ellenszenvéről nem is beszélve.

Ezeket a keserű pirulákat legtöbbször lenyeljük, legfeljebb egymás közt puffogunk miattuk, inernetes fórumokon osztogatjuk tapasztalatainkat, olykor még egy-egy sajtójegyzet is napvilágot lát, tényleges szóvátételre azonban gyakorlatilag sosem került sor. Mígnem az egyik közösségi portálon újból felizzott a téma, s az ott közzétett panaszáradat kivonataként megszületett egy levél, amely útra kelt a jelentősebb magyarországi pártok, parlamenti képviselők címére. Közülük a Jobbik Magyarországért mozgalom volt ez egyetlen, amelyik felkarolta a kárpátaljai utazók ügyét, és egyenesen a legilletékesebbhez: a Kormányhoz fordult az ügyünkben.

Szávay István, a Jobbik alelnöke Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyetteshez fordult levélben a hozzá érkező panaszokban vázolt felháborító, igazságtalan és tarthatatlan helyzet mielőbbi megoldása érdekében. Mint írta, „Kárpátalja és Magyarország között ma alapvetően kétféle módon lehet közlekedni: vasúton és autóval. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy közúton az öt rendelkezésre álló határátkelőhely valamelyikén kell átjutnia az utazónak, vasúton azonban csak egyetlen opció áll rendelkezésére, a magyarországi Záhonyt a kárpátaljai Csappal összekötő személyforgalmú vasúti átkelőhely.”

A Kárpátaljáról küldött levél szerint általános probléma, hogy a csapi határátkelőnél autóval órákba telik az átjutás, mivel a határ magyar oldalán – bár négy sáv állna az ott dolgozók rendelkezésére az ügyintézés és az átjutás gyorsításához – csupán egy, maximum két sáv dolgozik. Ez pedig jelentősen hátráltatja mind a Magyarországra, mind pedig a Kárpátaljára való be- és kiutazást. Persze, lehetne azzal érvelni, hogy aki nem akar ennyit várakozni, az utazzon vonattal. A képviselőt megkereső panaszosok szerint azonban a Záhonyt Csappal alig 3 kilométeren összekötő nemzetközi vasútvonalra érvényes menettérti jegy közel 2.300 forintos ára egy kárpátaljai számára nagy összeg, hisz ez az ukrajnai minimálbér majdnem 10%-a. „Félő, hogy az emiatt elmaradó utazóközönségre hivatkozva meg fogják szüntetni a járatot” – áll a levelükben.

Semjén Zsolttól azt tudakolta Szávay, hogy tud-e a kormány erről a problémáról, kívánja-e növelni az ukrán-magyar határon szolgálatot teljesítők számát az ügyintézés és az átjutás gyorsítása érdekében, illetve kíván-e tenni a kormány bármit annak érdekében, hogy csökkenjen a Záhony-Csap vonalon a menetjegyek ára. „Beregszászról, Ungvárról vagy Munkácsról ma, a XXI. században tehát vagy megfizethetetlenül drága, vagy aránytalanul időigényes átjutni Magyarországra, ami véleményem szerint elfogadhatatlan és azonnali megoldásért kiáltó súlyos probléma.” – zárja levelét a nemzeti radikális képviselő.

Semjén Zsolt válaszában megállapítja, hogy „a magyar-ukrán határszakaszon a határátkelőhelyek közti forgalom-megoszlás rendkívül egyenlőtlen”, annak 50%-a a Záhony-Csap határátkelőre terhelődik, ezért jelentős forgalomtorlódások fordulnak elő. Ezekről azonban az illetékes szervek tájékoztatják az utasokat, a rendőrség pedig „megerősített létszámmal látja el a szolgálatot az összes határátkelőhelyen és minden sávot megnyit a forgalom előtt” (kár, hogy mi – utazók – ezt nem nagyon tapasztaljuk). Hozzátette, hogy a jövőben további határátkelők megnyitását tervezik, amit egy tavalyi kölcsönös miniszterelnöki szándéknyilatkozat is alátámaszt.

A miniszterelnök-helyettes felhívja továbbá a figyelmet arra, hogy a menettérti vasúti jegy valójában nem 2.300, hanem 1.675 forintba kerül, mely már amúgy is kedvezményes, ukrán részről 20%, magyar részről 50% kedvezmény van rajta. További kormányzati lépésekről tehát a menetdíj (adott esetben tárgyalásos) csökkentése érdekében nem beszél, annak ellenére sem, hogy az általa közölt 5,4 € is az ukrán minimálbér 6-7%-a. A kapott tájékoztatás szerint egyébként ebből az 5,4 €-ból csupán 1,8 € a MÁV-é, míg a többi az ukrán vasúttársaságé.

Az éppen Kárpátalján tartózkodó honatya a válasz kapcsán a következőket mondta:

– Furcsállom, hogy miközben miniszterelnök-helyettes úr nyugodt szívvel jelenti ki, hogy a magyar határrendészet, ha kell meg is erősíti a szolgálatot annak érdekében, hogy csökkentse az átjutás során a várakozási időt, az ott rostokolók ezt mégsem érzékelik, jómagam is számtalanszor tapasztaltam, hogy több órás sorok állnak a határ magyar oldalán.

A nemzeti radikális politikus hozzátette: elfogadhatatlannak tartja, hogy a kormány, különösen a jelenlegi vészterhes ukrán polgárháború viszonyai közepette, nem próbálja meg a kárpátaljaiak számára is elérhetőbb áruvá tenni a Záhony-Csap vonal néhány kilométerére szóló jegyek árait. „Nem tudok megelégedni ez ügyben Semjén Zsolt válaszával. A közúti határátkelés várakozási ideje nagyon sokszor indokolatlanul sok, és a számos ígéret ellenére sem látszik, hogy javulna a helyzet. Másrészt véleményem szerint kétoldalú tárgyalásokon elért kedvezményekkel kellene csökkenteni, pontosabban a kárpátaljai átlagfizetésekhez igazítani a menetjegyek árát.” – fejtette ki álláspontját a Jobbik alelnöke. Szávay hozzátette, hogy a témával továbbra is foglalkozni fog, mindaddig, amíg a magyar kormány nem hajlandó érdemi lépéseket tenni a határátkelés és az anyaországgal való kapcsolattartás megkönnyítése érdekében.

Palkó István