„A kultúra egy hatalmas polip”

Nyíregyháza - Aki szereti a kihívásokat, akit fűt a bizonyítási vágy, aki mindenben hideg fejjel dönt.

A muzeális értékek közegéből az alpolgármesteri pozícióba egyik pillanatról a másikra úgy csöppent, mint ahogy a méz elhagyja a pergetőt. Tudja, hogy vállalt szerepe nem féltetlenül az édes élet szinonimája, de mivel szereti a kihívásokat, igent mondott az ajánlatra. Nem égetett fel maga mögött semmit, viszont ég a bizonyítási vágytól, azon fáradozik minden idegszálával, hogy minél többen melegedjenek a kultúra lángja körül.

– Meglepte, hogy a Jobbik jelöltje lett Ózd polgármestere?

Ulrich Attila: – Speciális a borsodi lét. Ott születtem, a gyerekkoromat azon a vidéken töltöttem, Járdánházára, a Hódos-patak völgyébe a mai napig hazajárok. A rokonságom révén közvetlenül megtapasztalhattam a bányászok, a munkások életkörülményeit. Amikor bezárták a kohászati üzemeket, az óriási traumát okozott. Az agglomerációval együtt közel ötvenezer embert sújtottak, a munkanélküliség feszültségforrássá vált. Most az ózdiak többsége úgy látta jónak, hogy a jobbikos jelöltre adja le szavazatát.

– Mindeközben kormánypárti városvezetés tagjává választották Nyíregyházán. Hogyan érintette meg a politika szele?

Ulrich Attila: – Valójában a kultúra fuvallatáról van szó. Dr. Kovács Ferenc polgármester Úrral korábban néhány alkalommal beszélgettünk múzeumi körülmények között, és számomra ezekből a beszélgetésekből kiderült, hasonlóan látjuk a kulturális életben való tennivalókat, tisztában vagyunk az e téren rejlő lehetőségekkel. Ezért is vállaltam el a felkérést. A kultúra egy hatalmas polip, ami mindenütt ott van, mindenhová beférkőzik a csápjaival. Már a bölcsődében, az óvodában megismerkednek a csöppségek egyfajta kultúrával, a hagyományokkal, mely egy életen át elkíséri az embert. A tradíciók egyfajta kulturális szintet képviselnek, és arra kell törekedni, hogy bárhol is járunk a világban, ne feledjük el honnan jöttünk. Legyünk büszkék a gyökereinkre, az értékeinkre! Bár én régóta élek Nyíregyházán, borsodi gyerek maradok, konzervatív nevelésben részesülő bányász-munkás família sarjaként.

– A múzeumi munkahelyi ülőalkalmatosság kényelmesebbnek tűnik az alpolgármesteri bársonyszékhez képest.

Ulrich Attila: – Bőrből van, nem bársonyból, és gurulós, tehát nem feszengek benne. Egyébként pedig nem sokat időzök az asztalnál, sűrű a programom, sokat kell úton lenni, igen sok a tennivalóm. Ez nem panaszként mondom, hanem ez szimpla tény. Én vállaltam, és mivel kötelességtudatra neveltek, jelen esetben is tudom a kötelességem: tudásom legjavával megpróbálni koordinálni és fellendíteni Nyíregyháza kulturális életét. A feleségem, amikor a tisztségre való felkérés után, még igazából fel sem ocsúdva hazamentem megjegyezte, hogy végre van valaki, aki felismeri a bennem lévő nagy lehetőséget. Persze, tudom jól, ő elfogult velem szemben. Egyébként pedig egyszer fordul elő az ember életében, hogy felkérik olyan feladatra, amire nem számít, de ez egy hatalmas lehetőség. Nagy megtiszteltetés számomra ez a pozíció. Amit a történelemtudomány terén elértem, az egy olyan szint, ami megmarad a későbbiekben is. Múzeumi dolgozóként, vezetőként hasznos tapasztalatokkal vérteztem fel magamat, ezúttal viszont nagyobb rendszerben kell gondolkoznom. Az eltökélt célom Nyíregyháza kulturális életének felvirágoztatása.

KM-LTL

Részletek a Kelet-Magyarország 2014. november 19-i számában.