Helyi közélet

2015.05.28. 17:54

Akit vasszekér repített Székelyföldre

Csíksomlyó - Félmillió magyarra ragyogott a nap a csíksomlyói nyeregben.

Csíksomlyó - Félmillió magyarra ragyogott a nap a csíksomlyói nyeregben.

Egyszer az életben minden magyarnak el kell zarándokolnia Csíksomlyóra – mondták azok a barátaim, akik már voltak ott. Meg ám vonattal, úgy az igazi! Így történt. Igaz, Biharkeresztesen volt egy kis izgalom, mert bejelentették: megrepedt az S vagon tengelye, s a csere eltart egy ideig.

A katarzis már Kolozsváron meglegyintett, de Marosvásárhely volt az igazi, ahol szerény becslések szerint öt-hatezren várták a 15 kocsiból álló, fél kilométer hosszú zarándokvonatot. Pedig akkor már másfél órás késésben voltunk. Egy nagyjából korombeli székely állt az ablak alatt, nyújtotta a kezét. Akaratlanul is letegeztem: „Száz éve ismerlek” – jegyeztem meg, mire ő: „Ezer éve, öcsém, ezer”. Aztán a székely himnusznál már ugyancsak párásodott a szem. A vonat robogott tovább, már öreg este lett, mikor begördültünk Gyergyószentmiklósra, a főhadiszállásra. A fogadtatás ott is lenyűgöző volt.

A 30-as őrház

Gyergyóditrón kaptunk szállást. Jánosra, az egyik felszolgálóra sokáig emlékezni fogunk, aki a reggeli kávét 220 forintért adta. Mire Évike, a másik felszolgáló: „Te, János, egy kávé mindenkinek jár”. No, erre János kezdte magát kényelmetlenül érezni, s aki már fizetett, annak ásványvizet ajánlott.

Pénteken festői panorámában gyönyörködhettünk útban Gyimesbükk, a történelmi Magyarország utolsó állomása felé. Madéfalván a helybeliek énekszóval fogadtak, megemlékeztünk a madéfalvi veszedelemről. Aztán már jöttek a Gyimesek. A gyimesfelsőloki csángó diákok fel is szálltak hozzánk, s csengő, tiszta hangon énekeltek nekünk. Józsi bá’ pedig, aki negyven évig volt vasutas ezen a vonalon, a vasútépítésről beszélt.

Meglepő, hogy az ugyancsak nehéz terepen két és fél év alatt készült el az alagutakkal, völgyhidakkal teletűzdelt szakasz a XIX. század közepén, a korabeli technikai eszközökkel. S mindezt a háborúban a németek felrobbantották.

Gyimesbükkön a 30-as őrházhoz, a romkápolnához menet a gyalogos zarándokok biztonságára vagy negyven zsandár (jandarmeria) vigyázott.

A helybeliek itt is a kapuban álltak, integettek, ajándékok cseréltek gazdát.

A legnagyobb esemény természetesen maga a csíksomlyói búcsú volt szombaton. A csíkszeredai állomásról indultunk gyalogosan a Kossuth, majd a Márton Áron utcán, s a mellékutcákból folyton csatlakoztak hozzánk. Mire a csíksomlyói kegytemplomhoz értünk, már embertenger vett körül bennünket.

Több százan megyénkből

Élesen sütött a nap a tiszta időben, zihálva kapaszkodtunk a Kissomlyó és a Nagysomlyó közötti nyereg felé, ahol már ismertették, honnan hányan jöttek szervezetten.

Nyíregyházáról például egy száz- és egy ötvenfős zarándokcsapat érkezett, megyénket még több százan képviselték. Kaliforniából pedig egy húszfős református csapat jött el. A nyeregnek sajátos akusztikája van, hisz visszhangként verte vissza a éneket, beszédet. Varázslatos volt…

Ahol az erdő kezdődött, a legmagasabb fenyőfákra két hatalmas zászlót tűztek ki: egy magyart és egy székelyt. Otthon éreztem magam, mint több százezren körülöttem.

Vasárnap már a búcsúzás ideje volt, Gyergyószentmiklós főterén Böjte Csaba ferences szerzetes iróniával, humorral átszőtt szentmisét mutatott be. Ha évek múlva valaki megkérdezi, melyikre emlékszem a sok közül, biztos ezt fogom megemlíteni. Itt volt a 97 éves Antal atya (Böjte atya tanítómestere) is, aki korábban törött végtagokkal sem volt hajlandó ülve misézni, mondván: „Mivé lettünk volna, ha Jézus seggen állva váltotta volna meg a világot.”

KM-GYL

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában