Értse a gyerek, hogy mit mond a tanár

Nyíregyháza - Interjú a 80 éves Dr. Farkas Károllyal, az ÉVISZ alapító, címzetes igazgatójával.

Az Építőipari és Vízügyi Szakközépiskola Nyíregyházán a Vasvári Pál utcán 1969. szeptember 1-jén nyitotta meg kapuit. Alapításával az intézmény első – legendás munkabírású és emberségű – igazgatóját, Farkas Károlyt bízták meg az akkori elöljárók. Az itt működő pedagógusok, szakoktatók és mások számára a feladat adott volt: egy iskolát kellett teremteni, annak nevet és hírnevet kellett szerezni, itt, az ország keleti régiójában. A személyi feltételek és az anyagiak szervezése, megteremtése nagy energiát és körültekintő munkát igényelt.

Szőke Lajosné Veres Anna nyugalmazott tanárnő friss diplomásként kezdett az ÉVISZ-ben tanítani 1971 őszén. „Annyira fiatal volt a tantestület, hogy néha az volt az érzésem, megint iskolás vagyok, csak új az osztályfőnökünk. Az igazgatónk emberséges volt a tanítványaival és velünk szemben is. Nagyon következetesen bánt mindenkivel. Nem volt hangos szava, de nagyon határozott volt. Jól ismerte azokat a tanulókat is, akiket nem tanított. Szakembereket nevelt és neveltetett velünk együtt. Az iskola érdekében sokat tett új kapcsolatok kialakításával. A saját szakmai tudását is folyamatosan fejlesztette, a szegedi egyetemen földrajztudományból doktorált. Mindemellett a jó műszaki érzékkel is rendelkezett. A sok száz tanítvány nagy szeretettel, tisztelettel emlegeti, érettségi találkozóikra is meghívják.”

Ketten ülünk Dr. Farkas Károly címzetes igazgató úrral a szerkesztőség könyvtárszobájában, s igazán élvezetes beszélgetés bontakozik ki, ami elsősorban a nyolcvanesztendős vendég érdeme.

Nagyon sokak örömére közel fél évszázadot töltött az oktatásban. Ön szerint mi egy jó tanár legfontosabb tulajdonsága?

Dr. Farkas Károly: Fontos a közérthetőség, hogy értse a gyerek, amit a tanár mond. Itt van ez a duális képzés. Istenem… Miért nem lehet egyszerűen, érthetően azt mondani, hogy elméleti és gyakorlati képzés? Mit jelent a hétköznapi embernek a duális? Semmit. Ez egy porhintés. Most verik a mellüket sokan, hogy megvalósítjuk a duális képzést. Már régen, a ’60-as években is csináltuk. Én kezdtem el Szabolcs megyében az 5+1-es képzésnek, a politechnikának a bevezetését. Korosztályom, köztük Besenyei Lajos, Ábrányi Jenő és jómagam teremtettük meg a szakközépiskolákat. Akkor születtek sorra – Gávavencsellőn, Ibrányban, Nagyecseden, Csengerben, Újfehértón, Baktán – az új gimnáziumok. Azt mondta Horváth Miklós osztályvezető: el kell érni, hogy ebből a megyéből már ne segédmunkás menjen el, ha már elmegy, hanem legyen valamilyen szakmai képesítése.

A tudomány és a technika korát nem csak most éljük.

Dr. Farkas Károly: Tessék megnézni a ’60-as évek pedagógiai irodalmát! Már akkor napirenden volt, és nem volt más a jelentése akkor sem, mint ma. Ennek ellenére a társadalom jelentős részének gőze sincs, hogy a technikai eszközök beléptek/belépnek az emberek életébe, és segítenek nekik. A legbosszantóbb, hogy a tudományos és technikai forradalom jelszó hangsúlyozása mellett a biológia, a kémia, a fizika óraszámát lecsökkentik. Pedig kémiatudás és -értés nélkül például a földrajzot jól nem lehet tudni. A fizika szintén szükséges, mert az egész világmindenségnek a lényege a mozgás, az energia.

Mégis le vannak terhelve a mai gyerekek. Mit lehetne elhagyni?

Dr. Farkas Károly: Félre vannak vezetve. Mert olyan dolgokat hitetnek el lényegesként, amik nem, legalább is kevésbé azok. Eltolódnak a dolgok verbális irányba. A kémia-, fizika-előadókat fel kellett számolni, mivel a kísérleteket kiiktatták. Pedig a kísérlet a lényege mindennek. Amit meg lehetne kísérletekkel magyarázni, közel vinni, élvezhetővé tenni, azt ki az iskolából! Helyette meg… Addig, ameddig az ember saját hite szerint, józanul képes gondolkodni és elmondani a gondolatait, addig nem biztos, hogy helyesen dönt, ha mindenben kinyilvánítja. Könnyen megkapom én is, hogy jobb lenne, ha hallgatnék. Aztán ha ezt sokszor mondják, akkor még ha támad is jó gondolata az embernek, inkább megtartja magának.

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország május 6-i számában.