Jegyzet: Mert ez így az igazi

Csipázom a westernfilmeket. Különösen, amikor a magányos, szigorúan borostás és kék szemű, a női lelkekbe tipró revolverhős a végén kicsinálja az összes rosszfiút. Koncz Tibor jegyzete.

Na és persze felmarkolja a dohányt, majd a naplementében hátra sem fordulva ellovagol. Semmi csicsa, púder, fémszív – csupán egy kis ellágyulás engedélyezett, hogy azért a marcona külsőről is olykor leessen az álarc.

Egyszer valaki megkérdezte: de miért kell mindig elmenni? Csak. Mert ez így az igazi. A kassza anno csilingelt, tódultak a moziba a népek, a csajok pedig mindezek dacára telesírták a párnájukat a szíveket megrontó pasi látványára. Ez azonban mese habbal, a való világban semmi nem fekete vagy fehér. Lehetsz bármilyen tökös, kemény legény, amikor megszólal a lelkiismeret – segíteni kell!

Az elesett emberen, aki magatehetetlen, nem hall, nem lát, már alig beszél. Viszont élni akar. Az én – véletlenül sem kék, sokkal inkább barna – szememben édesanyám a hős, szinte minden percét beteg apám ápolásának szenteli. Ha ő nincs, már kevesebben lennénk. S ez itt nem a reklám helye, mindazonáltal tény: én eme alakítást nagyon díjazom!

- Koncz Tibor -