Jegyzet: Szomorú vasárnap

Nincs könnyű dolga egy jegyzetírónak, ha éppen a hétvége hírei között próbál aktuális, egyben izgalmas témák után kutatni. A hazai sajtó (majdnem magyart írtam) olyannyira sötét színeket fest, hogy azonnal Babits Mihály borongós hangulatú versét juttatja eszembe. Matyasovszki József jegyzete.

„Áshatod íme, vághatod egyre az anyagot…, fekete hegybe csap csak a csáklyád, fúr be a fúród” – írja a költő, csakhogy ezúttal nem ő, hanem mások álmodnak fekete országot körénk, például az olasz La Stampa. A talján szocialista liberális napilap azt állítja, hogy Magyarország Európa fekete szíve, mert a miniszterelnökünk tagadja hazánk náci múltját, s bevándorlás-ellenességével idegengyűlöletre uszít. Szóval nácik voltunk, vagyunk és leszünk, bármit is csinálunk. Hiába vittünk most is Cannes-ba egy auschwitzi koncentrációs táborban játszódó magyar filmet, Nemes Jeles László Saul fia című művét. Ezzel ugyan akár még Oscart is szerezhetünk, de akkor is fasiszták maradunk és punktum. Az pedig már csak a szerencsén múlt, hogy nem lettünk meleg-gyűlölők is – úgy zusammen – a homofóbia és a transzfóbia ellenes világnapon.

Apropó meleg! A jövő héten már jön a kánikula, hogy valami jót is mondjak. Mert még Babits szerint sem „a fény festi a fekete színt karcsú sugárecsetével, nem: fekete az anyag rejtett lelke…”

- Matyasovszki József -