Helyi közélet

2015.05.31. 11:43

Nézőpont: A gyerek nem, a gyereket soha…

<em>Látjuk-e a csodát, mely az első felsírással érint meg, hogy aztán e földi lét végéig ajándékozzon meg minket?</em> Nyéki Zsolt írása.

Látjuk-e a csodát, mely az első felsírással érint meg, hogy aztán e földi lét végéig ajándékozzon meg minket? Nyéki Zsolt írása.

Fájt, hasított a hang, amelyen megszólalt a csengő. Az ápolónő összerezzent, de nem azért, mert az éjszakai órákban az egész nap fáradtságától már mindenre érzékenyen reagált a teste. A lelkét rázta meg ez a csengő. Nem gyakran szólalt meg, de amikor mégis, akkor tudta: sietni kell. Az éj leple alatt a kórház kerítésénél egy csecsemőt tett valaki a babamentő inkubátorba. Valaki lemondott a gyermekéről, s egy gombnyomással eldobott egy csodát.

A kopott plédbe csavart csöppséget magához ölelve igyekezett vissza, a biztonságba, közben sajgott a lelke: látjuk-e a csodát, mely az első felsírással érint meg, hogy aztán e földi lét végéig ajándékozzon meg minket? Minden nap mással: az első mosollyal, amely senki másra nem ragyoghat úgy, mint az édesanyára; a „manónyelv” szócsírácskáival, majd az első, tisztán kiejtett „anya, apa” szavakkal; azzal, ahogy a kapaszkodó ölelés lassan felfedező kúszásba vált, és mire eszmélhetnénk, az óvatosan tipegő szemünk fénye már a maga útján lépdel.

A legjobb játszópajtás mellett fiatalodunk, ahogy együtt tanulunk és fedezünk fel újra érzéseket, élményeket, és e kötelék akkor sem szakad el, ha a dolgok rendje szerint el kell engedni a kezét. Egy szülő minden nap vizsgázik, s fordulhat nagyot a sors, kitérhet útjából a világ kereke, elhagyhatunk házat és hazát, elvet és társat, de a gyereket nem, a gyereket soha. A tiszta bizonyítványt ők állítják ki rólunk, felnőttekről, s bár voltak, s lesznek vasárnapi apukák (anyukák is), nem szabad elfeledkezni: a szülő minden nap vizsgázik. Az osztályzata pedig akkor lesz jó, ha már az idősebb testvér is azt üzeni a kistesónak: „Ha valaha is szükséged lesz valamire, mi itt leszünk; de soha nem lesz szükséged semmire, hiszen mi itt vagyunk neked!”

Igen, valahogy így kellene óvni, szeretni minden gyermeket, de tanítani is szépre, jóra, majd pedig kitartásra, szorgalomra. Hisz fülünkben cseng a zseniális zeneszerző dalba öntött vallomása: „Amíg te játszottál a téren, én billentyűket gyúrtam egy zongorán…” Sok mindent megadhatunk szülői szeretetből, de az igazi sikerért minden generációnak magának kell meghoznia az áldozatait. Örök szülői dilemma és felelősség ez, és nincs recept, nincs az a könyvtárnyi szakirodalom, amely megadná az egyetlen üdvözítő választ. Minden gyerek más talentum és lélek, amire egyformán szükségük van, az a feltétlen szeretet, ölelés, bátorítás – és nem csak május utolsó vasárnapján.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában