Kisvárdán innen, az Óperencián túl

Kisvárda - A közönség gyakran együtt énekelt a színészekkel, a végén pedig tombolva ünnepelte az újvidékieket.

A Csárdáskirálynő jött, látott és győzött. Mint mindig és mindenhol. Most éppen a Magyar Színházak XXVII. Kisvárdai Fesztiválján. Kálmán Imre halhatatlan remeke csaknem három és fél órán keresztül szórakoztatta a júniusi télben vacogó, ám annál lelkesebb publikumot. Az Újvidéki Színház Táborosi Margaréta rendezte előadása a közismert dalok rajongóit és az ínyencebb ingerekre vágyókat egyaránt izgalomban tartotta. A két felvonásban játszott, többrétegű mű ugyanis egyszerre volt maga a nagyoperett és annak paródiája, miközben bizonyos „elidegenítő” effektusokat is alkalmazó játék…

Lépcső és függöny

Kétségtelen, hogy a Stein Leo és Jenbach Béla librettója alapján komponált Csárdáskirálynő minden színpadra állítónak feladja a leckét. Mert vagy komolyan veszi az egészet, vagy letörli róla a port, s megkísérel – az eredeti lendületét megtartva – görbe tükröt tartani a szirupos mese elé. Láttatni azt, hogy a mű az első világháború idején keletkezett: Bécsben 1915, Budapesten 1916 novemberében mutatták be, miközben például Isonzónál és Doberdónál ekkortájt ezrek haltak hősi halált.

A rendező katonavonatok hangkulisszáinak bejátszásával jelzi a darab keletkezésének, s a mese bonyolódásának történelmi hátterét. A színpadi teret uraló hatalmas lépcsősor kidolgozottsága, a nézőtérrel szemközti olcsó műanyag függöny nem az orfeumi csillogást, hanem a história abszurditását emeli ki. Polgár Péter díszletei, illetve modern női jelmezei jól szolgálják a rendezői koncepciót.

Beugrani a nagybőgőbe

Az előadás humora, rendkívül dinamikus táncbetétei (koreográfia: Grecsó Zoltán), magával ragadó mozgásai mellett Banka Lívia, Mészáros Árpád, Béres Pešikan Márta, Crnkovity Gabriella remek énekhangja, Körösi István, Balázs Áron, Magyar Attila és Pongó Gábor kiváló színészi megoldásai jelentettek emlékezetes élményt. Miként az is, hogy a rendező a legismertebb dalok esetében (A lányok, a lányok…, Túl az Óperencián, Hajmási Péter, Hajmási Pál, Jaj, cica eszem azt a…, Emlékszel még, Te rongyos élet) erőteljesen törekedett a szokványos megoldások elkerülésére. Egy azonban biztos: ha nem lett volna annyira hideg, ­magunk is kedvet kaptunk volna ahhoz, hogy beugorjunk ama nagybőgőbe…

Karádi Zsolt