„A kisfiúk az építőkockákból azonnal fegyvert építenek”

Budapest, Nyírtelek - A gyűjtőtáborokban és a Keleti pályaudvaron is szükség lenne az önkéntesekre.

– Önkéntesként eddig háromszor voltam Vámosszabadiban és kétszer a Keleti pályaudvaron – mesélte a korábban Nyírteleken élő, ma már budapesti Katalin, aki szociális munkásként úgy érezte, szükség lehet a segítségére.

– Legutóbb, amikor Vámosszabadiban jártam, 327 ember – ebből körülbelül 20 gyermek – volt az ott kialakított gyűjtőtáborban. Bár a lehetőségekhez képest megpróbálják kihozni a maximumot a szálláshelyből, a körülmények nem túl jók: az épület romos, sok helyen ajtó helyett függönyöket szegeltek fel, de víz van, kapnak élelmet, fürdőcsomagot. A menekültek átlagosan egy hetet töltenek itt, de vannak olyan családok, melyek két és fél hónapja élnek a táborban. Azokat a gyerekeket, akiknek nem találják a szüleit, Fótra viszik.

– Vámosszabadiban a gyerekekkel foglalkoztunk: készségfejlesztő játékokat játszottunk, és próbáltunk kézműveskedni is, magvakat, hüvelyeseket vittünk, amiből képet kellett volna készíteniük, de ezt beszüntettük, amikor a kicsik megpróbálták megenni a nyers babot... A gyerekek rajzaiból és színezőiből azt látjuk, hogy a korukhoz képest fejletlenek. Nem vagyok szakértő, de amikor a 101 kiskutyás sablont feketével satírozzák be, az nem a felhőtlen gyermekkor idézi. A kisfiúk az építőkockából azonnal fegyvert építenek, de nem azért, mert a szüleik kezében látták, hanem mert a hazájukban katonák veszik őket körül. Ennek ellenére nagyon kedvesek, közvetlenek, egyáltalán nem erőszakosak.

– A Keletiben ételt osztottunk és családi csomagokat állítottunk össze körülbelül húszan. Naponta körülbelül 1000 adag főételt készítettünk elő és adtunk ki, 1500 szendvicset csináltunk – mindent adományokból. A pályaudvaron most kevesebben vannak, nagyon sokan mentek Röszkére, így a raktárak viszonylag feltöltődtek, esténként mindenkinek jut meleg tea és valamilyen péksütemény. Jelenleg ruhát gyűjtenek a Röszkén éjszakázóknak.

– Amikor először voltam a Keletiben, átmentünk a Köztársaság térre: kétszáz liter vizet vittünk ki és 400 szendvicset. Amikor odaértünk, azt vettük észre, hogy körülbelül 40 szír menekült rohan felénk. Gyakorlatilag fél perc alatt kifosztottak minket, mint kiderült, az önkormányzat elzárta a közkutat, amiatt órák óta nem jutottak vízhez. Amikor egyedül mentem, akkor viszont egyáltalán nem volt feszültség, nagyon udvariasak voltak, megköszöntek mindent. Érdekes, hogy ételosztáskor teljesen máshogy viselkednek, mint a magyarok, akik körénk gyűlnek, lökdösődnek, kiabálnak. Amikor megláttak minket a menekültek, elkezdtek ugyan futni felénk, de közben maguktól sorba rendeződtek. Megjelent tíz fiatal arab fiú, akiknek a fele beszélt angolul, és velünk közösen irányították az ételosztást, fordítottak, hogy ki miből kér. Nyilván belőlük kellene több, mert a segítségükkel egy egyszerű problémát, mint például egy hiányzó evőeszköz, nem percekig tart megoldani – jegyezte meg Kata.

– Volt egy időszak, amikor leállították az önkénteseket, mert sokan voltak, de amióta megkezdődött az iskola, nagyon kevesen vagyunk. Főleg Röszkére kellene ember, kocsival hozzák-viszik az önkénteseket. A Segítsünk együtt a menekülteknek csoport Facebook-oldalán folyamatosan fenn van, hogy mennyi civil adományt osztottak szét, és hogy éppen hová kell segítség. A MÁV-on keresztül bárki vehet vonatjegyet, és mindig kinn van egy ember az automata mellett, elküldik neki SMS-ben a kódot, így ki tudja váltani és oda tudja adni egy-egy családnak a Hegyeshalom felé szóló jegyet.

– Beszéltem német, dán, belga és Svédországban élő ismerősökkel. A svédek várják a menekülteket, de egyelőre nem sok érkezik, mert Németországban leszedik őket a vonatról. Az a fiú, aki benne volt a hírekben is, mert megmentette egy ember életét, velünk volt az ingyenkonyhán. Neki Koppenhágáig szólt a jegye, de leszállították őt is, így most egy német táborban várja, hogy továbbengedjék a rokonaihoz.

KM-CsA