Für Anikó mindig szívesen jön Nyíregyházára

Nyíregyháza - Für Anikó maximalista, még mosogatni is csak teljes erőbedobással tud.

Emlékezetes, szép élményben volt részük azoknak, akik a Krúdy Kamarában láthatták Bernard Slade Válótársak című vígjátékát. A kétszemélyes darab arról szól, hogy Amy (Für Anikó) és Michael (Lengyel Ferenc) tizenöt év házasság után elválnak, mégsem tudnak elszakadni egymástól. Az Érdemes Művész- és Jászai-díjas művésznőt nem kell bemutatni a nyíregyházi nézőknek: több alkalommal részt vett a VIDOR-on, kilenc évvel ezelőtt Az üvegcipőben nyújtott alakításáért Smeraldina-díjat kapott.

Sűrű volt az évadkezdés

Nos, nem vállalkozott könnyű feladatra a két művész, amikor Nyíregyházán egy este két előadásban is pódiumra lépett. Ám a siker egyértelmű volt. – Nehéz nap volt, valóban – mesélte lapunknak Für Anikó. – Délben indultunk, s hajnalban, négy körül fogunk hazaérni. Hadd idézem az LGT klasszikusát: „csak az jöjjön, aki bírja, aki tudja, hogy végigcsinálja”. De minden munkában vannak lazább és sűrűbb időszakok. Nekünk sűrű volt az évadkezdés. Már augusztus 24-én elkezdtünk próbálni a Mohácsi testvérekkel az Örkény Színházban, és szombaton éjfél körül ért véget a hagyományos évadnyitónk a Madách téren, ahol egész napos rendezvénnyel vártuk a közönséget. Este esztrádműsort mutattunk be, amelyen a társulat minden tagja szabadon választott, magas színvonalú produkciót adott elő.

Teljes odaadás

Für Anikót szinkronszerepekben is hallhatjuk, ő kölcsönzi a hangját mások mellett Sand­ra Bullocknak vagy Isabella Adjaninak. Ezt is a tökéletesre törekvéssel végzi. Azt mondja, mindent csak szívvel érdemes csinálni. – Ha nem így lenne, már régen belehaltam volna. Minden munka teljes odaadást kíván. Ha például mosogatni kezdek, azt is teljes erőbedobással végzem. Szerintem nincs különbség munka és munka között. Ha az ember valamit jól akar csinálni, oda kell tennie magát.

Több mint száz darabban és filmben játszott, bizonyára szerette a szerepeit. Hogy akadnak-e kivételek? Szerencsésnek tartja magát, mert mint mondja, 80–85 százalékban minden szerepét szerette, és alig akadt olyan, amelyet ki nem állhatott. Azt mondja, szívesen jött Nyíregyházára – mint mindig.

– Nagyszerű érzés, hogy a mostani előadás is értő fülekre talált, és úgy tűnt, nagyon szerette a közönség. De szívesen ellátogatnék ide kedvenc dalaimmal is koncertezni, valamelyik CD-m élő bemutatására, amely korábban Hrutka Róbert zenéjével és Bereményi Géza szövegével született.

– A színháznak rengeteg kihívással kell megküzdenie: otthon számtalan tévécsatorna és filmek özöne, a mozikban a kápráztató technika.

Arra a kérdésre, hogy mit tud a színház mindezek mellett kínálni, azt válaszolja, hogy a teátrum ma már nyitottabb, mint 30–50 évvel ezelőtt, amikor olyan volt, mint egy elefántcsonttorony.

Önmagunk megismerése

– Korábban megközelíthetetlen távolságra volt a színház a közönségtől, ma már ez nincs így. Megváltozott az élmény minősége, nem csak a látványért jönnek a nézők a színházba, hanem azért is, ami ott történik: a megélt pillanatokért, a katarzisért. Kicsit az önmagunk megismerése miatt is – mindez akár meghatározó élménye is lehet az embereknek. Ha az előadás alatt nem történik a közönséggel semmi, nem is érdemes játszani.

- Bodnár István -