Helyi közélet

2015.10.23. 08:09

A hősök árnyékában

Piros betűs dátum a naptárban – szomorú, de büszke ünnepre készülünk. S bizakodó vagyok: huszonhat éve rendületlenül várok egy szóra, mégis tartok tőle, most sem fog elhangzani senkitől. Bár tévednék… Ezt a várakozást nem fűti sem érdek, sem indulat, hisz nem lennék se szegényebb, se gazdagabb, az ártatlan remény beteljesülése mindössze azt hozná el, amit úgy hívnak: megbékélés. Nyéki Zsolt jegyzete.

Piros betűs dátum a naptárban – szomorú, de büszke ünnepre készülünk. S bizakodó vagyok: huszonhat éve rendületlenül várok egy szóra, mégis tartok tőle, most sem fog elhangzani senkitől. Bár tévednék… Ezt a várakozást nem fűti sem érdek, sem indulat, hisz nem lennék se szegényebb, se gazdagabb, az ártatlan remény beteljesülése mindössze azt hozná el, amit úgy hívnak: megbékélés. Nyéki Zsolt jegyzete.

A hétköznapok e csodájához még mindig hiányzik egy szó, mely megtisztít, megkönnyebbülést hoz, tiszta lapot teremt – súlya van, talán ezért is nehéz kimondani. A szó: bocsánat. Akik életük feláldozásával írtak világtörténelmet 1956-ban, vagy akiknek élete és emberi méltósága 1989-ig csak játékszer volt a megtorló államhatalom kezében, azok legalább ennyit megérdemelnének. Utólag is, legyenek holtak vagy még utolsók az élők sorában, de ahogy a szabadságharc eltiprását, úgy a nyomában burjánzó diktatúra évtizedeit sem vállalta még igazán senki. Nehéz örökség, amelytől nem mentesít az idő múlása, és a generációváltás sem jár automatikus megváltással. Stigma marad mindaddig, amíg valaki egyszer ki nem meri mondani: elítéljük a koncepciós pereket, a gyilkosságokat, a jeltelen sírba temetéseket, és mélységesen sajnáljuk – s nem csupán általános nyilatkozatban. Konkrétan megnevezve személyt, pártot, eszközt – mindenkit és mindent, aki és ami sárba tiport demokráciát, jogot, jó érzést. Minden más hebegés-habogás csak zavaros maszatolás a történelem lapjain.

Miért érezte úgy II. János Pál pápa, hogy bocsánatot kell kérnie olyan bűnökért, amelyeket nem ő követett el? Talán mert tisztában volt vele: nehéz tisztségének elfogadásával ő képviseli azt a katolikus egyházat, amelynek vezetői évszázadokkal előtte szörnyű dolgokat műveltek. Ezért kért bocsánatot II. János Pál többek között 1992-ben Galileo Galilei meghurcolásáért a heliocentrikus világkép miatt, 1995-ben az afrikaiaktól, mert a keresztények rabszolgasorsba döntötték őket, vagy az inkvizíció módszereiért. Nemes gesztus, mély érzés, szenthez méltó. A szovjet lánctalpak nyomában, ’56 késő őszén akasztófákra alapozott utakon érkezett az egypártrendszer, az MSZMP, melynek elnöke 1989. április 12-én, a Központi Bizottság zárt ülésén tett kísérletet a szembesülésre. Egy idős, beteg ember döbbenetes kísérlete volt a számvetésre, azóta sem próbálkozott meg ezzel senki, aki pedig mellette állt, vagy követte őt. Senki nem nőtt fel a feladathoz.

Ki gyorsan, ki lassabban tűnt el közülük az idők homályában, míg a hősök előtt azóta is tiszteleg a világ: „1956. október 23-a örökké élni fog a szabad emberek és nemzetek emlékezetében. A történelem kezdete óta nincs még egy nap, mely világosabban mutatja az ember csillapíthatatlan vágyát a szabadság iránt” – nyilatkozta például John F. Kennedy, az USA elnöke. Kései utóda, Barack Obama pedig így fogalmazott: „A magyar felkelés letöréséhez több mint 200 ezer szovjet katonára volt szükség, de a magyar nemzet szellemét és reményét nem lehetett legyőzni.” Hát, ilyen az élet ma, a hősök árnyékában.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában