A Prima, a festő, az ördög és a klasszikusok

Nyíregyháza  - A friss Prima-díjas festőművész portréját Nagy Zsuka költő rajzolta meg – Kerekes Eleket ezzel köszöntjük.

A műteremben marokkók egymáson az ecsetek, likőr- és borszínű vágyak, bepólyázza az ősz a szívet és tangóra hívja éjjel egy modell. Felemeli ecsetét a festő a múlt században és ebben az évtizedben. Halk jazz, Lajkó Félix, Edith Piaf, asszonymelódiák. Zongora, hegedű szól, gitárszóló, meg a blues, lejön a festék és a blúz, pucér váll csak a hold.

Ég a villany a Nagyposta felett, akril a bőrre a konvenció. A látszat, mint az enyv, ezt írja az író, festi a művész, és mindketten vesznek egy ördögöt, színpadot, festőállványt, nőt meg férfit, és mindig feltesznek egy bakelitet a hűtlenségre vagy a hűségre. Melyik nyer az ördög bibliáján? Kinek mit jelent, kinek mi az, ki miért? Olyan sokfélék az okok, olyan sokfélék a sebek, vörös temperák a festékkeverőben.

Ha hazudik az ember másnak vagy magának, az a tisztesség, ha nem akarja bántani a társát, hogy mást szeret, az a társadalmi hagyomány. Az író ír tovább, mert az ember néha eljár a szívét fájdítani, tangót táncolni a mondatokkal, modellt ülni a festővel. A festő fest tovább, vetkőzteti a sznob szemérmet, akriltubusból keveri a mellbimbók színeit terrakotta, lazac, színárnyak.

Egy hosszú tánc az élet

Mindenkinek van egy ördöge, vagy egyszer, vagy sokszor, vagy mindig ott ül az ágya mellett, az akt mellett, a semmi mellett, a mindig más mellett, kíváncsiságból, jóságból, rosszaságból, támadásból, vérből, vágyból. Ebbe nem lehet beleszólni, hogy kinek mikor jön és felkéri-e egy táncra, egy életre, egy éjszakára, de az biztos, hogy sokszor a lelkiismeret langyos fürdő, és folytatódik a darab most és 1907-ben. Szóval, elüldögél a langyos fürdőjében az ember 2015-ben is.

De a festőnek tiszta a vágya a múltban, a mostban, a mindörökben, megörökíti és tovább, amiért élni kell, és érdemes. Egy hosszú tánc az élet. Páros tangó. Férfi nő. Finom fehértempera-ingein szén- és olajpasztellkrétákkal női nevek. Jolán, Majmunka, szépasszonyok, rossz hírű nők, almaarcú lányok. Az előtérben öltöznek mind. Terra incognita, ismeretlen terület, vadászni ér, ölelni pedig muszáj. Összefonódni, mint a föld és a gyökér, a szín és a kép, a képzelet és az anyag, a szív és a vágy, a szén és a fény, test és a ritmus, az ördög és a boldogság.

Mit lát a tükörben?

Páros játékok, aranyidők éjféli tangó a műteremben, Bue­nos Airesben, Montevideóban, Kubában, Pesten, Spanyolhonban. Párizsban gyilkos tangó jár, fekete vörös grafit színekben, szelídítsétek meg az isteneteket vagy az ördögöt. Danse macabre a harag ritmusa. Nincs vigasz a sikátorokban, koncerttermekben.

Ne ébreszd fel az ördögöt! Szeresd a művészt, a játékot, a békét, a boldogság színskáláit fogadd tőle! Ritmusok, táncok Pesten, Nyíregyházán a belvárosban, a Kállói úton, a Bethlen Gábor utcán. Harmonikáz az ablak alatt a szél. Keveri a festő a színeket, a modell melléül, aztán, hogy jobban lássa a színét a combnak, a bőrnek, a húsnak, közelebb áll a modellhez, és a tükörbe néz. Hogy mit lát? Hát, az ördögöt, aki közéjük ül, sötétebbek lesznek a színek, tangó színű az égalja, lehull a harisnya, mint az avar, tűsarkút vesz az ördög, lágy tojást eszik, mikor a gyönyör forog a palettán. Külvárosi ritmusok, fővárosi vágyak a belváros emeletén, egy vidéki műteremben minden ember vágya arcpír és színréteg a festőkésen…

Az ördög sosem alszik

Játék az élet. Párosan szép. Közhelyekkel csábítani ér. Kacsintani és levetkőztetni jó és rossz asszonyokat, modellt ülni a boldogságnak, táncolni egy képen és kiforogni belőle a valóságba, ahol minden színtelenebb, ezért van szükség a festőre, ő csinálja a színeket, ő mondja rájuk, Prima, és most mi mondjuk rá azt, hogy ő is az.

És egy erősen felhős szombat estén beül a színészbüfébe fekete zakóban Krúdy, a szív grundjainak rajzaival Molnár Ferenc, és temperafehér ingében, kócos-elegánsan a festő, hogy színeket adjon az estnek, a poharak színének, figyelmeztetve minket, hogy neki ördöge van, és az ördög sosem alszik.

Nagy Zsuka

Kerekes Elek

1983–88 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolára járt, mestere volt Klimó Károly, Menráth Péter, Varga Dezső.1997-ben elnyerte Nyíregyháza város díját az Őszi Tárlaton.

Tanulmányutat tett Kanadába, az Egyesült Államokba, Görög-, Svéd- és Németországba. E tanulmányútjain készült festményeiből számos mű külföldi magángyűjteménybe került.

A Jósa András Múzeumban restaurátorként dolgozott, majd szabadfoglalkozású művész lett. Számos egyéni és csoportos kiállítása volt többek között Budapesten, Békéscsabán, Kecskeméten, és természetesen Nyíregyházán.