Múltidéző: nyíregyháziak a vérfagyasztó állóháborúban

Nyíregyháza - A múlt feltárása és megismerése nélkül nincs jövő. Érdekes és tanulságos felidézni azt az állóháborút, amelyben nyíregyházi huszárok vettek részt az során.

Dorongutakat építettek

Az osztrák–magyar és német csapatoknak az orosz hadsereg állásait áttörő gorlicei nagy támadása után (1915. május 2.) a frontvonalak egyre keletebbre húzódtak. A támadás üteme azonban 1915 őszére lelassult, majd kifulladt, s mind a két fél védelemre rendezkedett be, így gyűjtve erőt a további hadműveletekhez. E harcok során a magyar királyi 11. honvéd lovashadosztály – benne a kassai 5. honvédhuszár ezred – a Prip­jaty-mocsarak területére jutott.

A Pripjaty-mocsarak hatalmas, mintegy 100 ezer négyzetkilométeres erdős-mocsaras területe mindenféle harccselekményre alkalmatlan volt. Ezt az óriási, tányér alakú területet 90 százalékban erdő, mocsaras nádas és nyílt tó borította. Csak egy kicsiny területén lehetett valamiféle mezőgazdasági művelést folytatni, ott burgonyát, zabot és kölest vetett, legeltetett és szénát kaszált a lakosság. A mocsaras erdőkön keresztül egymás mellé fektetett gerendákból dorongutakat építettek, azokat azonban az időjárás, meg a visszavonuló alakulatok hamar tönkretették.

Harc a túlerővel

Bár a mocsárvidéket az osztrák–magyar hadvezetőség hadműveletekre alkalmatlan területnek nyilvánította, mégsem hagyhatta felderítetlenül és megszállatlanul, hiszen ezen területtől északra is és délre is ott álltak a központi hatalmak hadseregei, és félő volt, hogy a fedezetlenül hagyott mocsárvidéken az orosz hadsereg átkelve észak és dél felől is bekeríthet, hadmozdulatokat tehet. Így került a mocsarakba 7 lovas- és 6 osztrák–magyar és német gyaloghadosztály, melyeknek katonái nagy nehézségek között, de mégis eredményesen harcoltak a túlerejű, jobban felszerelt és a terepet is jobban ismerő oroszok ellen.

A 11. honvéd lovashadosztály ezredei a mocsarakban a Galuziától keletre fekvő magaslatokon rendezték be állásait. Itt töltötték 1915–1916 telét, s az itt kiépített állásokban fogadták 1916. június elején az orosz ellentámadást, az úgynevezett Bruszilov-offenzívát.

Ide, a Pripjaty-mocsarakba vonult be ezredéhez a betegségéből felgyógyult Máriássy László főhadnagy 1915. november 16-án. Gorodokon jelentkezett az ezredparancsnokságon, majd átvette védőállásának parancsnokságát, amit naplójában Zöldhátnak nevezett. „November 20. Kint vagyok a rajvonalban. A tiszti fedezékben ágy, asztal, szék, mosdó és üvegablak is van. Belül fa, kívül föld. Az állás előtt 2 sor drót, amit holnap kezdünk megerősíteni. Az állások erősek, de a fegyverlétszám kevés. A 11. lovashadosztály majdnem 9 kilométeres vonalán csak 1300 karabély van. Igaz, hogy az előterep nagyon mocsaras, de azért mégis túlságosan szaggatottnak találom a védővonalat, különösen a Zöldhát és Erdőnyelv között, ahol 200 lépés széles sűrű erdő van köztük. Így történhetett meg a tegnap esti eset, amikor 2 muszka átjött a vonalon, és hangos Jó estét!-tel köszöntött be az egyik fedezékbe.”

Fogolyszerző akciók

Karácsony idején még meg-megpróbált mindkét fél nagyobb támadásokat indítani a másik ellen, 1916 tavaszán azonban már csak kisebb, főleg fogolyszerző akciókat indítottak egymás állásai ellen, 1916 húsvétján pedig, bár mindkét hadvezetés tiltotta, de békés látogatásra indultak egymáshoz a huszárok és a szibériai lövészek, hogy az ünnepet együtt, harc nélkül töltsék el. Akkorra már látszott, hogy mindenki megelégelte az értelmetlen öldöklést, pedig még bő két évet kellett várni a háború befejezéséig.

Békák, siklók és csiborok

Az állóháború időszakát általánosságban jól jellemzi az 5. honvédhuszár ezred ezredtörténete az alábbiak szerint: 1915 „október végén az ezred eddig páratlanul mozgalmas történetének nyugodtabb szakasza kezdődött. Az arcvonal – hogy jellegzetes világháborús kifejezéssel éljünk – megmerevedett: a harci tevékenység erősen csökkent, ember és ló több kényelemhez jutott. Az utászok cölöpházakat, férőhelyeket építettek. Egész lakótelepek születtek a mocsarak között, ahol nem sokkal előbb még azt hitte volna az ember, hogy csak békák, siklók és csiborok, valamint más vízi állatok tudnak meglenni”.

Dr. Bene János

Az I. világháborúban...

...körülbelül 8 millió katona vesztette életét, hatalmas volt a sebesültek száma, sokuk egész életére nyomorék maradt

...mintegy 5 millió civil vesztette életét közvetlenül a háború miatt és 6 millió áldozatot követelt az 1918–19-es spanyolnáthajárvány

...hatalmas volt az anyagi veszteség is (hajók, szántóföldek, állatállomány-pusztulás),

...az európai gazdaság teljesen kizökkent addigi menetéből

...a háború mély lelki sebeket ejtetett az emberekben