Nem vagyok babonás…

Annak idején alaposan megmosolyogtuk azt az autóst, aki képes volt félreállni az országúton, hogy ne ő keresztezze elsőnek az úton átszaladó fekete macska nyomvonalát. Mert az, ugye, szerencsétlenséget jelent. Aki meg nem látta a macskát, annak úgyis mindegy. Györke László jegyzete.

Aztán vannak országok, ahol például nincs 13. számú emelet, mert, ugye, ez a numerus nem hoz szerencsét. Van, aki viszont arra esküszik: a szerencsétlennek tartott szám hozhatja neki a szerencsét, s más (mez)számot nem is választana, el sem fogadna…

Itt van még a péntek, tizenharmadika. Merthogy ma is éppen péntek van, meg tizenharmadika. Még nem tudni kinek milyen napja lesz, de nekem volt az életemben egy, amit sose felejtek el. Babona ide, babona oda… Történt ugyanis, hogy 2013. (sicc!) december 13-án, pénteken vidáman poroszkáltam hazafelé a megszokott útvonalon. Hurrá, itt a hétvége! Nem néztem a lábam alá, s ott botlottam meg és estem hasra olyan szerencsétlenül, hogy karom törött, ahol azelőtt (sőt, azóta is) százezerszer haladtam át baj nélkül.

Mondom, nem vagyok babonás. De hogy miért éppen a 13-as szám jegyében és pénteken történt a szerencsétlenség, fel nem foghatom. Vagy lehet, hogy mégis jobb lett volna babonásnak lennem, s akkor az átlagosnál is jobban vigyázok magamra? Mondjuk esetleg ki sem teszem a lábam az utcára? Na, persze, ha az embert balszerencse űzi, akkor lakásában is kitörheti a nyakát még ha nincs se péntek, s tizenharmadika, akkor is. De hát így…

- Györke László -