Nyeregben érzi magát a legjobban

Nyíregyháza - Huczik Lajos több mint hat évtizede hűséges a Kelet-Magyarországhoz.

Nem pusztán átböngészi és kivesézi nap nap után a Kelet-Magyarországban megjelent cikkeket, hanem gondolatot ébreszt, amit azon nyomban papírra vet. Nem az asztalfióknak ír, gyakran köszönnek vissza sorai lapunk olvasói rovatából. A tősgyökeres nyíregyházi, 81 esztendős Huczik Lajos az első kávéjának kortyolása közben szívja magába a legfrissebb híreket.

– Köszönhetően a fürge kézbesítőnknek már korán belelapozhatok a kedvenc újságomba. Azon ritka emberek közé tartozom, akiknek anno a legelső példány is a kezében lehetett, amit akkoriban szórólapként terjesztettek – idézte fel a régmúltat. – Tízen voltunk testvérek. Már tizennégy évesen kifutófiúként dolgoztam egy cukorka-csokoládé nagykereskedésben. Egyhuzam a konzervgyárban húztam le a legtöbb időt: huszonnyolc évet. Olyan volt a kollektíva, mint a nagy család. A sikereink alapja a munka szeretete, a munkatársak iránti tisztelet, a megbecsülés és a vasipari szakma iránti megszállottság volt. Aktív dolgozóként is volt véleményem a közügyekről, és nem is rejtettem véka alá. Nekem magam miatt, hanem a közért cselekedtem.

Mindig fizikai munkát végeztem, és talán ezért maradtam öreg koromra is egyenes tartású, mozgékony ember. A derekam nem hajlott meg eddig, de nem is hajtottam meg még képletesen sem senki kedvéért. Soha nem jártam saját személygépkocsival, viszont kerékpárral 81 évesen is bekerekezem a várost széltében-hosszában. Ami azt illeti, nyeregben érzem magamat a legjobban.

A Kelet-Magyarország is az elejétől a végéig átolvassa. Nem leplezi a véleményét:

– Ha valamit felvetnek, akkor mindig járjanak utána, hallgattassék meg a másik fél is! Kellenek a visszajelzések ahhoz, hogy valamiről teljes képet kapjunk. Nagyon szerettem a Tüskés sarok elnevezésű rovatot, hiányolom a lapból a glosszákat. Mindenféle politikai indíttatás nélkül javaslom, hogy legyen egy sorozat arról: a Nagy-Magyarországból mit vesztettünk, mi lett azokkal a vidékekkel, hova jutottak? Szerintem falnák az olvasók az ezekről szóló cikkeket is.

- Ladányi Tóth Lajos -