Szirénafrász: fő a mértékletesség!

Nyírtelek - Visító mentőautók a belvárosban, lakóövezetekben: sürgős eset vagy felesleges csendháborítás?

Szomorú és elgondolkodtató eset a napokban történt mentőautós karambol Nyíregyházán. Hat embert vittek kórházba, egy 39 éves férfi meghalt, négy autó tört össze a balesetben.

Jómagam majdnem 40 éve járom az országot autóval. Havonta átlagosan 5000 kilométert vezetek, tehát a közúti közlekedésre van némi rálátásom, olykor a saját káromon tanulva.

Megváltoztak a szokások

Az a tapasztalatom, hogy a megkülönböztetett jelzéseket használó járművek vezetői – talán bizonyos belső szabályok okán – úgy gondolják, hogy a közutakon abszolút elsőbbséget élveznek. Azzal, hogy bekapcsolják a szirénát, nagyjából meg van oldva a sürgősségi dolog, és mindenki azonnal húzódjon félre, álljon meg.

Sajnos, tudomásul kell venni, hogy a technika fejlődésével az autóval közlekedők szokásai megváltoztak. Korszerűsödtek az audioberendezések, a telefon kihangosítók, de akár engedélyezett fülhallgatókkal is korlátozott lehet a figyelem a külső környezet zajaira. Ismerjük azt a szabályt, hogy mindenki úgy vezessen, úgy válassza meg a közlekedési sebességét, hogy minden váratlan helyzetben biztonságosan meg tudjon állni a járművével. Ez könnyű tétel lenne, így akár az abszolút biztonságos 20–30 km/óra sebesség is megfelelhetne, de ezt senki nem gondolhatja komolyan.

Indokoltan használják?

A 38-as főút melletti lakóövezetben lakom. Felettébb indokolatlannak tartom, hogy gyakran a kora reggeli órákban és néha este 10 óra után is hangos, hosszú szirénaszóval vágtáz végig a főúton, a városon egy-egy mentőautó. Megértem, hogy sürgősnek vélnek minden esetet, de bizony bosszantó a feleslegesnek tűnő csendháborítás. A környezetünkben, az úton közlekedőkben stresszt vált ki, de biztos vagyok abban, hogy a szirénázó autóban dolgozó személyzet kapja a legtöbbet a stresszből. Kinek jó ez?

Nem vagyunk egyformák, vannak például, akik a rendkívüli helyzetet – mint a szirénázó mentőautó felbukkanása – túlreagálják, leblokkolnak, megijednek, zavartan viselkednek, kapkodnak, és kész a baj.

A civil kurázsi elvén, a mértékletesség híve vagyok. Nehéz megítélni, hogy a bizonyos belső szabályozás okán a mentőautót vezető mikor használja indokoltan a hangjelzést a megkülönböztető fényjelzés mellett.

Megmentették a lányom életét

Egyébként minden elismerésem a mentésben dolgozó egészségügyi dolgozóknak. Míg élek, nem felejtem el, amikor 15 évvel ezelőtt, az akkor még kamaszleányom életét mentették meg gyors beavatkozásukkal egy autóbaleset során. Én akkor elmentem utólag a megmentő csapathoz, és külön megköszöntem a munkájukat, amit végeztek. Bocsánatot kérek, de nem emlékszem, akkor milyen hangosan és mikor szólt a sziréna…

Hadas Attila