Félbehagyott év a hátunk mögött

„Lefutom a félmaratont, leteszem a nyelvvizsgát (vagy a cigarettát?), ledobom azokat a szégyellt kilókat innen-onnan, kevesebbet idegeskedek a világ dolgain, meg úgy általában: megpróbálom szeretni a felebarátokat is…” Kimondott, vagy épp gyorsan elhessegetett fogadalmak köszönnek vissza így, év végéhez közeledve, s ha a lista fölött sikeresen elszámoltunk a lelkiismeretünkkel, ismét feltűrhetjük az ingujjakat. Nyéki Zsolt jegyzete.

Lássuk csak, milyen ígéretek mentén lehetne teljesebb, vagy csak egyszerűbb az élet 2016-ban… Merjünk nagyot álmodni: kevesebb civódás az Európai Unióban… Na, amilyen perpatvaros esztendőt hagy háta mögött kontinensünk nagy családja, ez mondjuk pont teljesíthetetlennek tűnik. Ahogy gyarapodott a hívatlan vendégek száma a közös hajlékban, úgy lett egyre keményebb a szópárbaj. „Ha én adom a több pénzt a kasszába, akkor illene azt csinálni, amit mondok” – üzenték a gazdag nyugati bátyák. „Az igazság nem attól függ, kinek vastagabb a bicepsze és a pénztárcája, s különben is: tetszettek volna nem oda dobni minket ennek-annak a lába elé, csak azért, hogy a saját irha megmeneküljön” – riposztoztak a szegény keleti kistesók. (S azért lendületből még odapörköltek néhányat az addig szemérmesen elhallgatott viselt dolgokról, a jólét nem mindig tisztességes alapjairól.) Nem most volt, amikor Európa közös seregét egy magyar király és egy osztrák főherceg együtt vezette, ahogy tette azt Damietta ostrománál II. András és VI. Lipót…

Idehaza is lenne mivel megtölteni az ígéretbatyut az új évre. Konstruktív leszek – mondhatná a politikus, ha ellenzéki, de ehhez előbb be kellene látnia: amit és ahogy eddig csinált, azzal csak a majd’ egy évtizede tartó esélytelenséget „vívta ki” magának. S amíg a vereségek sorozatát azzal tudja le, hogy az ország lakói Stockholm-szindrómában szenvednek (magyarán: éretlen félkegyelműek), addig nem küzdi vissza magát a pályára. Addig ringatja az ellenfelét a legyőzhetetlenség illúziójában, s várat a politikustól – ha hatalomban lévő – a „mértékletes, következetes leszek” fogadalma. Mert kétségtelenül példa nélküli a sikerszéria, ám ha a diadalmenetben elkopik az önkontroll, akkor eljön a pingpongos helyzet: „szerva ott, csere itt”.

Hallottam egy hasonlatot, ide vág: miként az irigyelt angol zöld gyepnek kellett négyszáz nyugodt év, hogy az eső és a gondos ápolás üdévé varázsolja, úgy egy társadalomnak is szüksége lenne hosszan tartó békés, nyugodt időszakra. Ugyanúgy igényelné a gondoskodó kezeket, hogy bársonyos érzetű, de szilárd egységgé váljon, amelyben mindenki megtalálja a helyét, szerepét, amelyet közös értékek és érdekek vezérelnek. Ez lehetne is akár 2016-ra szóló kívánság.

- Nyéki Zsolt -