Történelem alulnézetből

Nyíregyháza - Megrázó regény történelmünk legsötétebb korszakából; a magyar kisebbség mérhetetlen megalázásáról.

A napokban volt a nyíregyházi bemutatója Kováts Judit Elszakítva című regényének, mely a Magvető Könyvkiadó gondozásában jelent meg.

A történész-levéltárosnak ez a második regénye, mely történelmünk legsötétebb korszakát eleveníti fel. A Megtagadva (2012) a háború utolsó szakasza borzalmainak, a védtelen fiatal magyar nők megbecstelenítésének krónikája egyes szám első személyben (huszonhárom riportalany és számtalan levéltári dokumentum biztosítja a hiteles hátteret); az Elszakítva a második világégés utáni években játszódik. Szereplői mindennapi emberek, akik elszenvedik a háború utáni rettenetes megtorlásokat a Felvidéken. Mondhatni: történelem alulnézetből, két család, két nemzedék – Engelhartok és a Wildnerek – sorsán keresztül.

– Mégsem családregényről van szó – mondta Kováts Judit a nyíregyházi könyvbemutatón –, hiszen a regény szereplői fiktív, kitalált személyek. Egy kor igaz története tárul az olvasó elé.

Történelmi hűség

A regény cselekménye a valóságban megtörtént eseményeket dolgoz fel. Részben levéltári dokumentumok, részben pedig még élő szemtanúk, illetve a leszármazottak elmondása alapján rekonstruált, megtörtént események állnak a cselekmény hátterében.

Ilyen például, amikor Késmárk német polgármesterét és a magyar földbirtokost a hatalom urai szemeteskocsi elé fogatnak lovak helyett. A hírhedt Benes-dekrétumok a kollektív bűnösség elve alapján teljes jogfosztottságra ítélik a Felvidék magyar és német lakosságát. Csak azért, mert magyarok, mert németek. Megszüntetik a magyar tannyelvű iskolákat, teljes a vagyonelkobzás, sőt, a magyarnak (németnek) még gyógyszer sem jár, mert nem csehszlovák állampolgár. Ahhoz az kell(ene), hogy megtagadják identitásukat. Magyarán: „Valld azt, hogy elmagyarosodott szlovák vagy”. Az iskolába járást úgy oldják meg, hogy a késmárki gyermek kosárral elindul az erdőbe gombázni. Kékednél már Magyarországon van, Hidasnémetiben pedig vonatra száll, meg sem áll Budapestig.

A szétszakítás módszerei

A kisebbség megalázásának más módszerei is megelevenednek. A cél egyértelmű: a kisebbséget minél jobban szétszórni a világban. Nem kevés, 2,3 millió németről és a 750 ezer magyarról van szó. Elhurcoltak 50 ezer magyart, 36 ezret gyalogmenetben hajtottak télvíz idején Hidasnémetiig, kitelepítettek Morvaországba és Csehországba tízezret, majd jött a lakosságcsere: 87 ezer ember volt kénytelen elhagyni otthonát.

Persze, az adathalmaz nem válna regénnyé, legfeljebb „izgalmas” tanulmánnyá, ha Kováts Judit nem gyúrna kitalált figuráiból „élő” szereplőket. Ők mondják el a történelmet, ahogy ők megszenvedték, ahogy látják. Megszemélyesítve. A szerelem sem úgy „működik” ebben az átkozott világban, mint általában, hiszen a szerelmesek közé húzták a határt, s ők annak két oldalán élnek: egymástól elszakítva.

– Meg is szenvedtem a jellemábrázolással alaposan – vallotta be az író –, hiszen a jellemalkotás nem mindig működött az eredeti elképzelés szerint, ilyenkor aztán más megoldást kellett keresni.

- Györke László -

Hadifoglyok Tiszalökön

A főbb helyszínek a Felvidéken: Késmárk, Erdőszeg, Nádasd, Kassa, Lőcse, a Szepesség, valamint Budapest (műegyetem), Nyíregyháza és Tiszalök. A regény cselekménye 1945 és 1953 között játszódik. Belefér tehát még a tiszalöki vízerőmű építésének igaz története is. Sokáig hétpecsétes titok volt a tény: a „kirakatlétesítményt” rabokkal (1600 hadi- és politikai fogollyal) építtették fel, nem a legkorszerűbb eszközökkel, hanem lapáttal, ásóval, kapával, csákánnyal, kubikkal. Egy fogoly meséli el, hogy a válogatott kínzások után mekkora megváltást jelent számukra a kubikosgödör nyirkos hidege.