Helyi közélet

2016.02.08. 15:22

A régi tanárok "csépeltek" ugyan minket, de harag nem volt bennük

Nyíregyháza - Ezeknek a pedagógusoknak mi, gyerekek voltunk az elsők, a legfontosabbak, soha nem panaszkodtak - írja olvasónk.

Nyíregyháza - Ezeknek a pedagógusoknak mi, gyerekek voltunk az elsők, a legfontosabbak, soha nem panaszkodtak - írja olvasónk.

Biztos vagyok abban, hogy nem nekem kellene klaviatúrát pötyögtetnem oktatásügyben. Attól függetlenül, nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy a legnehezebb korban és időszakban ugyan, de mégis jókor és jó helyre születtem. A II. világégést követően négy évvel kezdtem az iskolai tanulmányaimat egy négyosztályos, osztott iskolában.

Nem voltam eminens tanuló soha, mégis minden tanítómat, tanáromat szerettem, és ők is szerettek engem. Szerencsésnek mondhatom magam velük kapcsolatban, hiszen még tanítottak azok a pedagógusok, akik a háború előtt vagy alatt végeztek, bár akkor már öregnek vagy középkorúaknak számítottak. Nagyon jó szívvel gondolok rájuk, akárcsak a fiatal tanárokra.

Szigorúbban fegyelmeztek

A régi tanítók, tanárok „csépeltek” ugyan, ha megérdemeltük, azonban harag nem volt bennük. Amennyiben elmaradt a szokásos heti fenyítés, szinte már hiányzott. Szegények, sokat szenvedtek velünk, de mi ezt értékeltük. A drága Halka tanár úr pálcát vert forgáccsá az asztalon, és úgy üvöltötte: „Tanulj fiam, mert így csak kocsis lehetsz a téeszcsében!”.

Ezeknek a pedagógusoknak mi, gyerekek voltunk az elsők, a legfontosabbak, soha nem panaszkodtak. Hasonlóan jó véleménnyel vagyok a szakiskolai tanáraimról és oktatóimról, illetve a gimnázium esti és levelező tagozatain dolgozókról. Igen, három helyen jártam gimnáziumba: a Zrínyiben egy évet, majd két év kihagyással, a demecseri gimiben a második, illetve a harmadik osztályt, végül a Kossuthban érettségiztem levelezőn. Az akaratot, hála a tanáraimnak, már gyerekkorunkban belénk verték. Gondoljunk csak bele, a mi generációnk építette újjá az országot, és azon felül is helytálltunk, családokat alapítottunk, rengeteget dolgoztunk, mivel úgy és arra lettünk nevelve. És ami a legfontosabb, és manapság sajnos egyre ritkább, a tisztességre.

Olyankor szárnyal a lelkünk

Úgy végeztem el a nyolc osztályt, a szakmunkásképzőt, hogy lopásról még csak nem is hallottam, nem hogy történt volna ilyesmi. Istentől adott kegy, hogy a kedves tanáraimmal még mindig gyakran találkozom, barátságosan köszöntjük egymást. Olyankor szárnyal a lelkünk.

- Vengrinyák János, Sóstóhegy -

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában