Hogy engedhet meg magának ilyet egy szülő?

Nyíregyháza - A sajtóban olvastam egy apa minősíthetetlen kirohanásáról. Dühét az váltotta ki, hogy az óvónő, dajka nem öltöztette fel a gyermekét kabátba, mire ő megérkezett. Felelősségre vonta a nevelőket, sőt feljelentéssel fenyegetőzött! Kötelességemnek érzem az ismert és ismeretlen kartársnőket megvédeni! Hogy engedhet meg ilyen hangot egy szülő? - írja olvasónk.

„Boldog idők, szép gyermekkor, jöjj vissza egy szóra!” Immár én is a szépkorúak csoportjába tartozom. Úgy hiszem, szülőnek lenni kimondhatatlan öröm, ugyanakkor nagy felelősség is. A tipegő baba első szava: anya vagy apa. Érzi és viszonozza is a szeretetünket, tudja, hogy összetartozunk. Ő a legfontosabb számunkra, a szemünk fénye. „Csüngtem ajkán szótlanul, mint gyümölcs a fán!” – ahogy a költő mondta. Ha áldott állapotban lévő kismamával találkozom, mindig átadom neki a helyemet a buszon, s azt figyelem, segíthetek-e valamiben. Közben akarva-akaratlanul hallom a körülöttem lévők beszélgetését. A sok sértő, káromkodó, tiszteletet és alázatot nélkülöző, öntelt és önbíráskodó kijelentés szomorú látképet ad arról, milyen világban élünk. A sajtóban olvastam egy apa minősíthetetlen kirohanásáról. Dühét az váltotta ki, hogy az óvónő, dajka nem öltöztette fel a gyermekét kabátba, mire ő megérkezett. Felelősségre vonta a nevelőket, sőt feljelentéssel fenyegetőzött! Kötelességemnek érzem az ismert és ismeretlen kartársnőket megvédeni! Hogy engedhet meg ilyen hangot egy szülő? Saját magát minősíti, és rossz példát mutat a gyermekének. Az óvónők, dajkák, akik mindig szeretettel veszik körül, oktatják, nevelik, felkészítik az iskolára a gyermekeket, ezt érdemlik? A szülő köteles együttműködni, segítséget nyújtani az óvónőknek, dajkáknak, és félreértés ne essék, a gyermek öltöztetése nem tartozik a munkaköri feladataik közé!

- Gráf Józsefné -