Csapdában

Már több évtizede közlekedem az utakon. Szerencsére eddig megúsztam súlyos baleset nélkül, bár jó párszor kerültem veszélyes helyzetbe. Igaz, olykor az én hibámból, hiszen mint minden autóstársam, jómagam is elkövetek néha apróbb kihágásokat: elfelejtem felkapcsolni a lámpát, egy előzésnél érintem a záróvonalat. Dankó Mihály jegyzete.

Ennek ellenére örültem, mikor a fix traffipaxok telepítéséről és a fokozott közúti ellenőrzésről hallottam. Hogy miért? Sajnos, annyira leromlott a közlekedési morálunk, hogy az ember sokszor fél az úton. Különösen a sebességtúllépés irritál, amikor a fiatal, kigyúrt vezető fittyet hányva az „előzni tilos” és sebességkorlátozás táblának, száguld mint az őrült a csodakocsijával. Sőt, türelmetlenül leszorít, rám dudál. Az az érzésem, ezek nem félnek semmitől és senkitől, mert pénzük van (ha nem nekik, a szüleiknek).

Most erre még rátesz egy lapáttal, amikor olyan hirdetéseket olvasok, melyben „traffipaxfigyelő, radardetektor készüléket kínálnak”, mely időben figyelmezteti a szabálytalankodót. Hogy mennyiért adják, nem tudom, de biztosan ezt is az a bizonyos „felső réteg” tudja csak megfizetni. Ez arra jó, hogy nyugodtan száguldhat, szabálytalankodhat, majd a készülék szól, hogy „most legyen jó”, így még félnie sem kell a retorzióktól. Én és autóstársaim nagy része pedig retteghet tovább, esetleg nekünk azonnal fizetni kell, ha figyelmetlenségünk miatt beleszaladunk a csapdába. Még akkor sincs szerencsénk, ha karambolozunk, hisz egy komolyabb (drágább) autó felszereltsége jobban véd. Mindenesetre az autó egy lélektelen vastömeg, az értelmet a volánnál ülő ember jelenti benne! Tehát neki kell vigyázni magára és másokra!

- Dankó Mihály -