Szabolcsi honvédek a dicső tavaszi hadjáratban

Nyíregyháza - A híres 48. zászlóalj 1849. április 6-án az isa­szegi csatában vitézül harcolva futtatta meg a császáriakat.

Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc legnagyszerűbb fejezeteinek egyike a dicsőséges tavaszi hadjárat, melynek csatáiban a híres szabolcsi 48. honvéd zászlóalj is derekasan küzdött a győzelmekért.

A zászlóalj méltán egyik leghíresebb napja 1849. április 6., amikor az isaszegi csatában vitézül harcolva futtatták meg a szemben álló császáriakat. Aznap kora este, úgy hat óra tájban az addig tartalékban álló zászlóaljat a Királyerdőben álló horvát határőrök ellen vetették be.

Másképp használták a puskát

A szabolcsi honvédek hosszú és igen véres kézitusában lépésről lépésre szorították ki az ellenséget az erdőből. E rettenetes közelharcban a mieink – mert lőni nem lehetett – a puskát másképpen használták a küzdelemre. A szemben álló horvát határőrök kiszélesedő tetejű, ormótlan csákóit meglátva azokat vették „célba”, mégpedig a puskatussal! Azzal csaptak rá a csákóra, mire az leszaladt a határőrök nyakáig, s míg annak felhúzásával vesződtek, addig a honvédek leszúrták őket.

A szabolcsi zászlóalj katonái életük addigi legnagyobb csatájában tehát kitűnően megállták helyüket. A vad kézitusa után Aulich Lajos tábornok, az elöljáró II. hadtest parancsnoka még akkor két honvédet a III. osztályú katonai érdemrenddel tüntetett ki. Egyikük a tornyospálcai Sipler Lipót őrmester volt az 5. századból, aki a század élén harcolt, amikor egy császári tiszt támadt rá. Bátran nekiugrott, a tiszt kardját kezéből kicsavarva azzal vágta agyon. Ezután katonáival a támadó császáriakat is elűzte.

Vitézség és bátorság

A másik kitüntetett egy Csőke nevű közhonvéd volt, akit egyszerre három császári katona rohant meg. Csőke honvéd az egyik támadót szuronyával leszúrta, de a szurony eltört, így a másikat a puska agyával ütötte le, de a puska is eltörött. A harmadik támadó ezt látva elfutott. Csőke honvéd ezután a két zsákmányolt fegyverrel jelentkezett századparancsnokánál, aki a hőstettet jelentette Aulich tábornoknak. Sipler Lipótot még a csatatéren hadnaggyá léptette elő Aulich.

A zászlóalj kiváló teljesítményét a magasabb parancsnokok is értékelték. Április 7-én, immár Gödöllőn, a kastély parkjában a Kossuth Lajos és a tábornoki kar előtt elvonuló zászlóaljak között ott látjuk a szabolcsiakat is.

Amikor a szabolcsiak elvonultak, Damjanich János tábornok, a III. hadtest parancsnoka a zászlóaljhoz lovagolt és ezeket mondta Rakovszky Samu parancsnoknak: „Őrnagy úr! Külön örömömre szolgál, hogy nekem jutott a szerencse Görgei tábornok úr megbízásából a tegnap kivívott nagy csatában kifejtett vitézsége és bátorságáért a haza nevében köszönetet szavazni a zászlóaljnak.”

Újabb csaták, újabb győzelmek

„Adja tudtul ezt a vitézeknek, s mondja meg nekik, hogy megemlékezvén a tegnapi nagy napra, ezután is hasonló bátorsággal küzdjenek! Isten oltalmazza önöket, éljen a zászlóalj, éljen a nemzet és a szabadság!”

E nem mindennapi dicséretet a zászlóalj dörgő éljenzéssel fogadta, s indultak az újabb csaták, újabb győzelmek felé.

- Bene János múzeumigazgató -