Az ország tíz legjobb praxisa közt a tiszadadai

Tiszadada - A háziorvos és asszisztense már félszavakból is megértik egymást.

Átadták „Az év praxisa a Kárpát-medencében 2016” elnevezésű díjat a napokban Budapesten, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségügyi Államtitkárságán. Az országhatáron belüli legjobb tíz praxis között ott találhatjuk a tiszadadai praxist is. A dadai egészségügyi alapellátást Labanczné Kovács Veronika ajánlotta, aki a helyi gondozási központ vezetőjeként nap mint nap találkozik a praxist képviselő orvossal és asszisztensével, közvetlenül látja, tapasztalja munkájukat.

Akár kétszer annyian

Dr. Laczkó László vállalkozó-háziorvost és Czihat Sándorné asszisztenst éppen akkor kerestem meg, amikor azon a napon már a 75. beteg köszönt el tőlük. Önként adódott a kérdés: hogy lehet bírni ezt a tempót?

– Nehezen – válaszolta kissé fáradtan a háziorvos, aki Hajdúböszörményből került Tiszadadára. Előtte azonban még végigjárta az akkori lehetőségeket, végül úgy döntött, hogy ezt a települést választja.

– Előfordul, hogy kétszer ennyien vannak a rendelésen, mint ma, főként az influenzás időszakokban. Szerencsére ebben a munkában egy kiváló, segítőkész asszisztensem akadt, akivel már fél szavakból is megértjük egymást – tette hozzá a hetvenes éveit taposó doktor.

Czihat Sándorné, vagy ahogy a helyiek becézik, Ani, már kora reggel felkeresi a fekvőbetegeket, ellátja őket és csak ezután kezdi az aznapi munkát. – Szeretem csinálni, mindig is szerettem az emberek ügyes-bajos dolgaival foglalkozni – mondta a mindig mosolygós asszisztens. – Ezt hamar felismerték a tiszadadaiak, és ma már sokan keresnek fel egészségügyi problémáikkal is, kíváncsiak a javaslataimra. A napi munka mellett természetesen megyünk éjszakai ügyeletbe is, ha hívnak a tiszalöki kollégák.

Fontos a mély empátia

– Munkámat mindig is igyekeztem a legmagasabb szinten ellátni, s ebben sokat segített a belgyógyászati gyakorlatom, melyet Tiszalökön láttam el hét éven át – kapcsolódott a beszélgetésbe ismét dr. Laczkó László. – A településen 1982-től élek, háziorvosi szakvizsgát 1999-ben szereztem. Az orvos–beteg kapcsolatot mindig nagyon fontosnak tartottam, és a mai napig is annak tartom, a mély ­empátia, az empatikus szemlélet kialakítása szerintem elengedhetetlen. Több száz beteget kezelünk ma is magas vérnyomással, cukorbetegséggel, szív- és érrendszeri megbetegedésekkel, őket rendszeresen visszahívjuk rendeléseinkre – tette hozzá a doktor úr.

- Tarnai László -

Köszönet a doktor úrnak

Vajon volt-e olyan esete a doktor úrnak, amelyre még ma is jól emlékszik?

– Még ma is emlékszem arra a kedves betegemre, akinél a rendelőnk adta technikai lehetőségek igénybevétele mellett hasi verőértágulatot diagnosztizáltam. A tünetek és a tapasztalataim alapján azonnal kórházba küldtem, ahol még aznap életmentő műtéten esett át – mesélte a szakember. – A legnagyobb elégtétel ilyenkor számomra az, hogy néhány hét elteltével a beteg visszajön hozzám, köszönetet mond és elismeri a munkánkat. Kell-e ennél több egy orvos számára?