Immár könnyen tudják tartani a kapcsolatot megyénkkel a Szabolcsból elszármazottak

Nyíregyháza - Az internet révén a világ bármely pontjáról nyomon követhetőek megyénk történései. Szilágyi Szabolcs két szabolcsi FB-oldalt is megalapított.

Van, aki csak pár száz kilométerre távolodott el a szabolcsi tájtól, a szőke várostól, Nyíregyházától, másokat az ország távolabbi pontjaiba kalauzolt a sors. Nem kevesen tengerek vizein is „átúsztak”, s idegen ajkúak között dolgoznak, nevelik gyermeküket. Ki ezért, ki azért.

A legnépszerűbb közösségi oldalon 2014 eleje óta működik a Szabolcsból elszármazottak közel 3000 tagot számláló zárt csoportja. Férfiak és nők, nagyszülők és unokák, egykor köztünk élt ismerősök csak így, az internet segítségével képesek „beleszagolni a szabolcsi levegőbe”, így képesek vi­szontlátni a kedvelt helyeket, barátokat, így tudnak új információkat gyűjteni, vagy éppen nosztalgiázni. Összeállításunkban arra voltunk kíváncsiak, hogyan tartják a kapcsolatot a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből elszármazottak szülőhelyükkel, illetve az itthon maradottakkal.

A Varsóban élő, Nyíregyházához ezer szállal kötődő Szilágyi Szabolcs a keresztnevében is hordozza a „szabolcsiasságát”.

– Harmincéves távollét után őrzöm, s ahogy szaporodnak az évek, egyre inkább féltve őrzöm a szülőföld emlékeit, értékeit. Nekem ez adja meg a lehetőséget, hogy az írói munkámhoz nélkülözhetetlen szép magyar nyelvet tisztán megőrizzem. Igaz, ennyi év során a nyelv fejlődik. Új szavak, fordulatok születnek. Követnem kell ezt a folyamatot is. Ha egyszer egy évben hazajutok, belehallgatok az idegen filmek magyar szinkronjába, ijesztően rossz, nyegle dikcióra, valamiféle affektálásra figyelek fel. Visszatérve Varsóba Móricz-, Mikszáth-, Spíró-, Asperján-művek olvasásával vigasztalódom.

– Az igazi érték a „beszélgetés” a régi ismerősökkel, barátokkal, új kapcsolatokkal. Gyakran nosztalgiázás ez, hiszen a ’60-as évek nagy generációjának van mire visszaemlékezni – például a nyíregyházi villamosra és a nyírségi kisvasútra. A másik fontos előny, hogy regényírás közben egy-egy epizód alaposabb és hitelesebb kidolgozásához értékes konzultánsokat nyerek.

Néha napján hazatérnek

– Naponta szinte 3-4 óránként bekukkantok a Facebookra. Kapcsolataim köre 2700-hoz közelít. Amint a véleményemet igénylő posztot olvasok, mondanivalómat sohasem rejtem véka alá. Csak az ízléstelen, trágár, embertelen megjegyzésekre nem reagálok, ezek szerzőit, legyen szó akár politikáról, akár másfajta gyűlölködésről, kitörlöm a kapcsolataim közül. Nálam ez a lelki higiénia alapfeltétele. Évekkel ezelőtt alapítottam két szabolcsi FB-oldalt, ezek ma is aktív közösségi terek. Szívesen osztom meg a gyermek- és állatszeretet posztjait. Gyakran teszek fel magam is egyet-egyet a régi slágerekből, a dzsessz és a blues legjobbjaiból. Ha sokáig nem jutok haza – noha nem ismerem a kínzó honvágyat –, akkor magyar népzenét és néptáncot vagy operettet hallgatok/nézek a Youtube-on. Zenei „mindenevő” vagyok – árulta el Szilágyi Szabolcs.

A Nyíregyházától 330 kilométerre lévő Tatán élő Vincellér Olga büszke és oszlopos tagja a Szabolcsból elszármazottak közösségének. – Érdekel mi történik a megyeszékhelyen, hiszen ott nőttem fel, édesanyám, a fiam és a testvéreim máig ott élnek. A Szabolcs Online-ról tájékozódom a napi aktualitásokról, a zárt csoportban pedig jókat nosztalgiázunk, beszélgetünk. Jó humorú, intelligens, szülőföldjüket tisztelő és szerető emberekkel sikerült összebarátkoznom a virtuális világban, egy részükkel Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében beszéltem meg személyes találkozót az idén nyáron, tiszavirágzás idején – mesélte Olgika.

A dzsungelben is tudja azt, hogy Szabolcs a hazája

Balogh Boglárka Ázsiában és Afrikában járva is mindig figyeli, mi történik szűkebb hazájában. – Itt születtem, itt jártam iskolába, ide vár haza a családom, itt élnek a barátaim – hát hogyne lennék kíváncsi arra, mi történik itthon? – kérdez vissza Balogh Boglárka, hogy miért is követi nyomon Nyíregyháza és a megye történéseit, járjon bárhol is a világban. Márpedig Bogi sokat és sokszor van távol: Angliában öt évig dolgozott, Ázsiában hat hónapot töltött, Afrikában pedig két alkalommal is részt vett misszióban; hol árvaházban segédkezett, hol kihalásra ítélt törzsek életét kutatta, s hívta fel rájuk a figyelmet a National Geographic megbízásából. – Amikor egy-egy külföldi útról hazaérkezem, akkor az alatt nem az országot, hanem Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét értem. Ezer szállal kötődöm ide, ezért bárhol is járok, mindig figyelem az innen érkező híreket.

A teljes cikk elolvasható a Kelet-Magyarország május 24-i számában és a kelet.hu-n.