Szindbáddal a bangkoki szirompiacon

Bangkok - Ésik Sándor világjáró-sorozatának 129. epizódjában a thaiföldi főváros érdekességei villannak fel.

Az európai gondolkodásban a virághoz a női nem kapcsolódik. Trubadúrjaink nyíló szirmokhoz hasonlítják imádottjukat, költőnk kertjét nárciszokkal ülteté végig bizonyos Lilla.

A virág varázsereje

A bangkoki virágpiacon azonban egy helybéli és a szebbik nemhez tartozó idegenvezető mellbevágó mondata helyrebillentette bennem az eladdig meglehetősen féloldalasnak bizonyult világot.

A kis alabástromtestű, peckes, lila hegyű bunkócskákból kötött csokrok miléte felől érdeklődtem.

Az addig feltartóztathatatlan folyamként karattyoló hölgyben egy pillanatra elállt a szó, és egy kicsit lassabban, már-már akadozva válaszolt. A lótusz! A szerelem virága. Varázsereje van. Bizonytalan mozdulattal vett egyet a kezébe, és ujját a hegyére illesztette. Azt mondják, folytatta lesütött szemmel, hogy hasonlít a… Micsodára? – noszogattam értetlenkedve. Elhallgatott, és felpillantott. Akkor esett le a tantusz, amikor láttam megmozdulni az ujjait a jellegzetes formájú bimbón. Aha, tényleg! – mondtam én is zavartan.

Odébb léptünk egy asztallal, ahol különféle virágok szirmaiból szorgos kezek nyakbavalókat, fejdíszeket és számtalan más dolgot készítettek.

A trópusi vegetáció ezer és ezer variáció kigondolására ad lehetőséget, és az amúgy is szép thai lányok, asszonyok hordják, viselik, vasárnap, hétköznap egyaránt. Szebbek velük, mint bármilyen ékszerrel. Az ország gazdag fél- és igazi drágakövekben, és készítenek is a helyi ötvösök gyönyörű kollekciókat, ám a virágokat egy sem múlja felül.

Paradicsomi látvány

A virágpiac bejárhatatlanul hosszú, és megunhatatlanul látványos. Kezembe veszek egy hosszú nyakdíszt. Apró, gyöngyszerű bimbókból fűzte egy koromfekete hajú lány. Mosolyog, úgy érzi, megjött az aznapi vevő.

Egyenként buktatom át ujjaim között a kemény bimbócskákat, mint itthon Krúdy imádkozó vénasszonyai a rózsafüzér olvasót. Nem tudom, hányadszor láttam a minap a Szindbádot Latinovits-csal, Daykával… Vajon mit forgatna a fejében a szerelemből szerelembe bonyolódó vén svihák ennyi ünneplő virág és ennyi szép nő láttán?

Ballagok, ballagok… Most már feltűnik egy-egy gyümölcsösstand. Még egy végső lótuszárus, mielőtt elhagynám a paradicsomi látványt. A többiek lemaradtak, bátran kézbe veszek egy csokrot.

Olvashatta-e vajon Krúdy a kínai Dekameront, a Szép asszonyok egy gazdag házban-t? Hirtelen elbizonytalanodom: a regényhős Aranylótusz férfi volt-e, vagy nő? És ha igen, akkor miért nem…

KM