A hiányával lesz jelen

Szörnyű hét volt a világnak, szörnyű hét volt az országnak. Elvesztettünk egy írót, az európai mércével mérve is jelentősek egyikét. Grófi család sarja volt, aki ha kérdezték, ironikusan hárította el a hajdani nagybirtok visszavételét firtató kérdéseket, mert azt vallotta: „Földet vissza nem veszünk.” Száraz Ancsa jegyzete.

Játszott a szavakkal, a pontokkal és vesszőkkel, nála őszintébb alkotónk aligha akad. Megírta azt, amit mások sírba visznek, művészetté emelte betegségét is. A Hasnyálmirigynapló megmutatja: a zseni akkor is zseni, ha két kemoterápia között ül a klaviatúrához. Nem értem ezt a betegséget – mondta pár héttel ezelőtt, és dacolva a halállal, júniusban még megnyitotta az ünnepi könyvhetet. „Végre egy szöveg, melyet nem a hasnyálmirigy szóval kezdek. Bár attól tartok, én magam vagyok az, … aki minderre, arra, emlékeztet. De hát ezen nem lehet változtatni. Borítsunk hát fátylat rám” – mondta. Ez az, ami nem fog megtörténni. Mert nincs nélküle magyar irodalom. Egy bizonyos szint felett nem megyünk egy bizonyos szint alá – ezt vallotta és e szerint írt, e szerint élt. Ezért nem szerette a hatalom és ezért szerette Európa. Emiatt (is) fog annyira hiányozni Esterházy Péter.

- Száraz Ancsa -