A nándorfehérvári diadal és a déli harangszó üzenete

Nyíregyháza - Ennek a világraszóló diadalnak az emlékére kondulnak meg a harangok minden délben.

Ötszázhatvan éve, 1456 júliusának végén a magyar történelem egyik legkitűnőbb hadvezére, Hunyadi János világraszóló győzelmet aratott az Európát elfoglalni akaró Török Birodalom ellen Nándorfehérvár falai alatt, s e győzelemnek köszönhetően a török hatvanöt évig nem támadta meg hazánkat.

A XV. század közepén a hódító törökök figyelme ismét a Balkán felé fordult. Az új szultán, II. Mehmed először a Magyarország kulcsának tekintett Nándorfehérvár (Belg­rád) elfoglalására készült. Terve azonban nem maradt titokban, s ez nyugtalanságot keltett az öreg kontinensen. Látszólag megmozdult minden állam, pénzt és segítséget ígérve, azokból azonban nem sok minden valósult meg. Itthon sem volt jobb a helyzet, s a bárók, főpapok és nemesek személyes zöme távol maradt a honvédő harcoktól.

Egyedül Hunyadi János országos főkapitány és temesi ispán vette komolyan kötelességét, és 1456 januárjában előbb 7000, majd 10 000 jól felszerelt lovas kiállítását vállalta. A szultán hadaival 1456. május elején indult meg. Seregét az egykorú krónikások – erős túlzással – százezer főre becsülték, de a reálisnak tekinthető 60-70 ezres létszám is hatalmasnak tekinthető.

Porig rombolták volna a várat

A törökök július elején értek a vár alá, az ostrom július 4-én kezdődött. II. Mehmed a védőket kiéheztetéssel – az utánpótlás bejuttatását megakadályozó teljes ostromzárral – kívánta gyengíteni, másrészt tüzérségével a falakat próbálta annyira lerombolni, hogy az utolsó roham már szinte nyílt terepen folyhasson. Szilágyi Mihály, Hunyadi sógora, 5000 magyar és szerb katonájával hősiesen védte a várat, Hunyadi pedig 12 ezer vitézzel és Kapisztrán János ferences szerzetes 25-30 ezres, a török elleni harcra toborzott keresztes seregével július 14-ére ért a vár közelébe. A magyarok szétszaggatták és lángba borították a vasláncokkal összekapcsolt török hajókat, ám a szultán se csüggedt, egyheti ágyúzás után elérkezettnek látta az időt a döntő rohamra.

A túlerőben lévő ostromlók éjfél után betörtek a várba, amelynek falain akkor már öt török zászló lobogott. A szultán pasaságot és jutalmat ígért harcosainak a lobogó kitűzéséért. Dugovics Titusz, Hunyadi veterán harcosa ekkor vitte végbe hőstettét, mellyel az önfeláldozó katona jelképévé vált. (Vélhetően több harcos testesül meg a fiktív Dugovics alakjában.)

A végső győzelemig

Miután a törököt kiszorították a falak közül, a várból kitörő keresztes sereg – megszerezve a szabadon hagyott oszmán ágyúállásokat – teljes győzelmet aratott az ellenségen, megsebesítve a menekülő szultánt is. Ám a győztes hadvezér nem sokáig örülhetett a sikernek, a pestis őt is elérte, s néhány napos szenvedés után, 1456. augusztus 11-én elhunyt. Harcostársa, Kapisztrán János, csak két hónappal élte túl, október 23-án ő is eltávozott az élők sorából.

A világraszóló diadal emlékére rendelte el III. Callixtus pápa, hogy azontúl minden délben, minden templomban konduljanak meg a harangok!

- Bene János -