Egy első könyv krónikája

Nyíregyháza - Az elsőkönyves szerző a „szépkorúak” korosztályába sem tegnap lépett be – 84. éves. Tehát azt is hozzá kellett volna tenni, hogy könyve csak magyar nyelven az első, angolul és más nyelveken tucatnyi jelentős kötete jelent meg, válogatott tanulmányainak, előadásainak, interjúinak felsorolása pedig tizenhárom könyvoldalt tesz ki, némelyik önállóan is megtöltene egy karcsúbb kiadványt.

Közülük is kiemelkedik a szerkesztésében 2003-ban megjelent kétkötetes, 1040 (!) oldalas „Encyclopedia of Population” amely öt földrészen naponta használt kézikönyv a demográfiai kutatóműhelyekben. „Olyan enciklopédia, amire mindannyian vágyunk, szakmailag megkérdőjelezhetetlen és egyben közérthető, jól olvasható tematikus szócikkek gyűjteménye” – fogalmazott a könyvbemutatón a szerző életútját méltató intézetigazgató demográfus.

Az is tanulságos, milyen utat járt be egy pályakezdő közgazdász első munkahelyétől a könyvbemutató helyszínéig (mindkettő a Központi Statisztikai Hivatal épülete a budapesti Keleti Károly utcában), miközben eltelt hatvan esztendő.

Távol a politikától

Demény Pál élete olyan, mint ahogy egyetlen cseppben is tetten érhető a tenger. A nyelveket beszélő, kiemelkedően tehetséges fiatalembernek azt kellett megtapasztalnia, hogy előtte a továbbtanulási lehetőségek minden kapuja bezárult. Érettségi előtt öt hónappal az ország összes középiskolájából „kicsapták” meg nem engedett szervezetben való részvétel miatt. Ugyanis énekelt a piarista kórusban. És ez számára ­rossz időben, 1950-ben történt. (Végül a kevés megmaradt egyházi intézmény egyikében, a debreceni református gimnáziumban tudott érettségizni.)

Meglehet, hogy a figyelmeztetés nem is neki, hanem édesapjának szólt, aki járásbírósági elnök volt – egy előző politikai rendszerben. Így lett a csupa jeles érdemjeggyel vizsgázó Demény Pál betonozó segédmunkás a Tiszántúli Távvezeték-építő Vállalatnál. Már az egyetemi felvételek lezárulta után olvasott egy újsághírt: megnyílik az Idegen Nyelvek Főiskolája Budapesten. Gondolta, akit akartak, már úgyis felvettek az egyetemekre, megpróbálja a fordító- és tolmácsképzést, csak tanulhasson. Francia nyelven felvételizett, oroszt ajánlottak. Elfogadta, hiszen ezen a nyelven az irodalom, a művészet, a tudomány sok kiváló alkotása született – a politikai berendezkedéstől függetlenül is.

Legnagyobb meglepetésére a felvételi értesítő a közgazdaság-tudományi egyetemről érkezett. A politikától legtávolabbi ágazatra, a statisztikára szakosodott, de mindvégig tartott attól, hogy néhány társához hasonlóan „lebukik”, mert „jogtalanul” tanul az egyetemen, s onnan is „kicsapják”.

Friss diplomásként a KSH népességstatisztikai osztályának előadójaként kezdett dolgozni. Hamarosan svájci konferenciára küldték tolmácsként egy vezető kísérőjeként. Úgy döntött, nem jön haza, emigrált. „Annyi rossz történt a negyvenes és az ötvenes években Magyarországon, hogy semmi jóra nem számítottam” – mondta egy korábbi találkozásunk idején. Magyar állampolgárságát elvették, később édesapja temetésére sem engedték haza. Amerika viszont befogadta, a statisztika fellegvárában, a Princeton Egyetemen doktorált, tíz évvel később már a Michigani Egyetem professzora.

Az első kötet magyarul

Néhány esztendő múlva Hawaii-on egyetemi tanárként alapított népességtudományi kutatóintézetet. Ezt követően kezdődött karrierjének második, negyven éven át tartó, New York-i szakasza: a Népességtanács alelnöke, a Population and Development Review nemzetközi demográfiai folyóirat alapító főszerkesztője lett, s szakmai kongresszusok szívesen látott előadója öt földrészen. Nyolcvanadik születésnapjával (!) kérte nyugdíjazását. Hazatérése fokozatosan történt: a rendszerváltás után vissza­kérte magyar állampolgárságát, 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső tagjává választotta, 2012-től él Budapesten. Demény Pálnak ilyen előzmények után jelent meg első magyar nyelvű könyve. A sors külön ajándéka, hogy ugyanott, ugyanabban az épületben mutatták be, ahonnan a szerző elindult, majdnem hatvan esztendeje.

- Marik Sándor -