Helyi közélet

2016.08.06. 11:11

Az idők jelei

Néhány évtizede a keresztény értelmiség frazeológiában feltűnt nóvumként egy birtokos jelzős nyelvi szerkezet, amely az adott történelmi időszak gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális, oktatási, vallási és sok egyéb állapotát vizsgálja, keresve a problémákra a megoldásokat, a felmerülő kérdésekre a válaszokat, a kihívásokra a sürgető tennivalókat. Dr. Csermely Tibor írása.

Néhány évtizede a keresztény értelmiség frazeológiában feltűnt nóvumként egy birtokos jelzős nyelvi szerkezet, amely az adott történelmi időszak gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális, oktatási, vallási és sok egyéb állapotát vizsgálja, keresve a problémákra a megoldásokat, a felmerülő kérdésekre a válaszokat, a kihívásokra a sürgető tennivalókat. Dr. Csermely Tibor írása.

Érdemes felidéznünk, hogy húsz évvel ezelőtt jelent meg a Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele ebben a témában „Igazságosabb és testvériesebb világot” címmel, azzal a szándékkal, hogy szemügyre vegye hazánk akkori helyzetét és utat mutasson a jövőre.

Hazánk gazdasági, társadalmi és szellemi állapotáról ismét jelet kaptunk, eljött az ideje annak, hogy a felelősen gondolkodó értelmiség hallassa a hangját, és a korábbi munkák szellemében adjon értékelést a magyar valóságról.

Ez év tavaszán Nyíregyházán, a Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége konferenciáján őszintén és jobbító szándékkal bírálták a jelenleg észlelhető hibákat, károsnak ítélt folyamatokat, ismerték el az eredményeket, pozitív tevékenységeket, és az időközben megjelent tanulmánykötet segítségével fordulhattak a jövő felé, azaz mutatták fel az „az idők jeleit”.

Az említett tanulmánykötet megfontolandó és tettekre késztető megállapításokat tesz a mai magyar valóság szinte valamennyi jelenségéről, gazdaságról, politikáról, családról, egészségügyről, tudományról, oktatásról, kultúráról. Ezt az utóbbi két – a humán tartományába tartozó – területet érdemes ezúttal áttekintenünk.

Az oktatás, az iskola legfontosabb tényezője a pedagógus személye, ő határozza meg színvonalát és eredményességét. Sajnálatos tapasztalat, hogy folyamatosan romlik a tanári pálya elismertsége, ezért sürgősen vissza kell állítani a tanári hivatás presztízsét. A gyakorló pedagógusok legnagyobb ellensége a kiégés, a hivatástudat csökkenése, amelyet napjainkban fokoz a végletekig hajtott, jelentősen megszaporodott adminisztráció, számos tervezési folyamat, a megnövekedett, vagy határozatlanul megállapított óraszám, és az ebből fakadó igazságtalan bérezés. Mindezek csökkentése segítené fenntartani a tanítási kedvet, a nevelési felelősséget.

A sokat emlegetett és régóta igényelt gyermekközpontú iskolakép kialakítását nem igazán segítik a pillanatnyi érdekek, lobbik, divatok, amelyek mellőzik a több évszázados magyar iskolarendszer tapasztalatait. A tanügyigazgatásban, az intézményekben, miután a döntések túl magas szintre kerültek, vontatottá vált az ügyintézés, hosszabb időt vett igénybe az alapvető segédeszközök beszerzése, az iskolai programok megszervezése. Az iskolavezetés hatáskörébe visszakerülő kompetenciák az egyéni arculatukat erősíthetik.

A kulturális élet helyzetének elemzése első helyen említi meg, hogy az 1989–90-es átalakulás a kultúra helyzetét alapvetően megváltoztatta. Megszűnt a központi irányítása és a cenzúra, ugyanakkor jelentősen csökkent a támogatása. Ennyi idő után is megoldatlan az állami mecenatúra. A döntésekben aránytalanul nagy szerepet kapnak a személyes ambíciók, a lobbi-érdekek, napi politikai szempontok. A magyar közgondolkodást hagyományosan formáló irodalom elvesztette társadalmi súlyát. A keresztény értékeket valló kulturális törekvéseket a médiában eluralkodó liberális individualizmus egyoldalúságával igyekeznek kizárni a közgondolkodásból.

A közösségi feladatokat vállaló szellemiség gyakran provinciális, túlhaladott, lenézett álláspontként jelenik meg a nyilvánosság előtt. A családtól a nemzetig célponttá vált minden olyan közösség, amely az emberiség történetében, fennmaradásában az értékek érvényességét vallja. Az értékelvű gondolkodás elleni támadással szembeni védekezés csak hasonló szervezettséggel lehet eredményes. Ezért a családoknak, a civil közösségeknek és a politika világának együtt kell keresni a kultúra támogatásának forrásait. A tanulmánykötet írói elmélyült alapossággal foglalkoznak – a már említett témákon túl – a mezőgazdaság és vidékfejlesztés, az egészségügy, a szociális ügyek, a kisebbségek, a média és a környezet kérdéseivel is.

Mindezekből egyre érkeznek a jelek, az idők jelei, amelyek késztessenek szólásra és indítsanak tettekre bennünket.

- Dr. Csermely Tibor, nyugalmazott magyar–történelem szakos tanár, főiskolai oktató-

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában