Négyszemközt az oroszlánnal - Egy nyíregyházi preparátorral beszélgettünk

Nyíregyháza - A legapróbb részletekre is ügyelve kell elkészítenie a preparátumokat a szakembernek.

Különleges állatvilág fogadja a vendéget, hiszen itt jól megfér egymás mellett a kőszáli kecske, a varacskos disznó, a kafferbivaly, az őzbak, az antilop, a vaddisznó. Akár egy olyan kiállításra is képzelhetjük magunkat, ahol állati „képzőművészeti alkotások” vallanak Garay Béla preparátor kézügyességéről, precíz és magas színvonalú munkájáról.

Lili mama műhelyében

Nincs könnyű helyzetben a szakember, hiszen évtizedek óta nap mint nap bizonyítania kell elhivatottságát és tudását egy olyan mesterségben, amit még dédnagyapja, P. Kovács Béla honosított meg Nyíregyházán 1902-ben. A családfő halála után a felesége és két gyermeke folytatta a Virág utcai preparátorműhelyben a munkát, majd az élet úgy hozta, hogy az egyik leány, Lili – aki a Képzőművészeti Főiskolát is elvégezte – lett Garay Béla nagymamája.

A történetet innen már minden olvasónk könnyen kitalálhatja: olyan sokszor tartózkodott gyermekkorában a nagymamánál a műhelyben, hogy megtanulta a preparátorszakma minden titkát, és egyértelmű volt számára: követi a családi hagyományt.

A tarajos sül tüskéi

– Az iparűzési engedélyt 1985-ben, 22 éves koromban váltottam ki a saját nevemre – idézte fel a múltat Garay Béla, aki a nyíregyházi önkormányzat augusztus 20-ai ünnepségén átvehette az Inczédy György-életműdíjat a több évtizeden át végzett kiemelkedő munkájáért. – Számomra minden egyes megrendelés kihívás mind a mai napig, hiszen természethűen, a legapróbb részletekre is ügyelve kell elkészíteni a preparátumokat. Természetesen sokat fejlődött az idők során ez a szakma is, a fejlődéssel fontos volt lépést tartani. Kezdetben sok madarat preparáltam, azonban a rendszerváltás után kitágult a világ, egyre többen jutottak el külföldi országokba, egyre több egzotikus állatot hoztak hozzám. A Vásárosnaményban látható állandó vadászati kiállításon volt lehetőségem dolgozni az öt kontinens vadjainak megjelenítésében, oda készítettem többek között oroszlánt, zsiráfot, nagy kudut. Dolgoztam már tarajos süllel is. Nem volt könnyű kidolgozni, hiszen a tüskéi gyakran megszúrtak.

Verseny a preparátoroknak

Egy jó mesterembernek hamar híre megy, így nem véletlen, hogy nem csak az ország minden részéből, de a történelmi Magyarország egész területéről is kap megrendeléseket. S vajon van-e kedvence annak, aki már olyan sok állatot preparált? – vetődött fel a kérdés.

– Három évvel ezelőtt rendeztek Magyarországon egy versenyt a preparátorok számára. Egy varacskos disznó fejét készítettem el, és az annyira jól sikerült, hogy azóta a műhelyem dísze.

Kirándulás a hegyekben

Kíváncsiak voltunk arra is, a családi hagyományt folytatja-e majd valaki.

– Az már biztos, hogy a két felnőtt korú leányom nem folytatja ezt a mesterséget. Még reménykedhetek Bence fiamban, de ő még csak ötesztendős. A szívem mélyén örülnék, ha megszeretné a munkámat, de ezt majd neki kell eldöntenie. A műhelyben együtt dolgozik velem Rita húgom, és van egy alkalmazottam is egy fiatalember személyében – válaszolta Garay Béla, aki elárulta azt is, mi jelenti számára a pihenést. – Igyekszem minden szabadidőmet a családommal tölteni, és amikor tehetjük, nagyokat kirándulunk a Zempléni-hegységben.

KM-MML