A mesebeli Túr-mente

Vannak tájegységek, melyek igazi turisztikai csemegék – lehetnének. Ezek közé tartozik Szatmárnak az a mesébe illő része, ahol a Túr folyó, az Öreg-Túr, meg a Palád, a Sáréger patak, meg még „száz” apró vízfolyás, csatorna szabdalja porcikákra az erdőt-mezőt. Györke László jegyzete.

A minap – a vízügyesek jóvoltából – módom nyílt gyönyörködni az érintetlen természetben, hiszen félszáznál is több kilométert tettünk meg az említett folyók, patakok töltésein. Nemcsak természeti szépségekben, hanem „termékekben” is gazdag e táj, hisz erdőn-mezőn ezen az október végi napon szinte kaszálni lehetett a nagy őzlábgombát és a mezei csiperkét. Bokrok közelében szökellő őzikék, vágtázó nyuszik is meg-megmutatták magukat, meg néhány méltóságteljesen sikló nagy madár. Persze, mire előkaptam a fotópuskát, mind eltűntek a szemem elől. Emelem kalapom azok előtt, akik ezt a csodás tájat megkísérlik „eladni” a természetkedvelő (fizetőképes) turistáknak. Mutatós vendégházak, panziók készültek az utóbbi években. Például vendégház Sonkád határában, a Kisbukónál. Ott, ahol kettéválik a Túr: egyenesen a Tiszába viszi a vizet az alig száz éve vájt mesterséges meder, míg az Öreg-Túr kanyarog tovább, hogy egyszer-egyszer még meghajtsa Túristvándiban a vízimalmot. A szilárd burkolatú Túr-töltéseken pedig az erdélyi Túrterebestől Tiszabecsig tekerhetnének a bringatúrázók. Csak hát egyelőre ritkán emelik fel a két országot elválasztó sorompót. De majd ha Románia is schengeni ország lesz, eltűnik ez is.

Hanem igen éles a kontraszt az őszi szatmári táj szépsége és az „aprófalvak” mélyszegénységet sugárzó, fájdalmas szürkesége között…

- Györke László -