Ápolónő vagyok, de koldulnom kell...

Nyíregyháza - Már egy éve szaladgálok mindenkihez, de senki nem segít rajtunk. A férjem rokkant nyugdíjas, 47 éves, „éles” listán van, szívátültetésre vár - írja olvasónk.

Kevés a jövedelmünk. Sokba kerül a gyógyszere, az utazás Pestre, Debrecenbe. A rezsi sem kevés, most jön hozzá a fűtés is. Én ápolónő vagyok, de nem tudok dolgozni, mert többször elájul a férjem, nem tud sétálni, főzni, mosni, takarítani. Én nem magamat sajnálom, csak őt. Ki tudja, meddig él, bármikor összeomlik a keringése. Szó szerint koldulnunk kell, hogy előteremtsük a szükséges minimumot. Mi nem iszunk, nem dohányzunk, nem is kávézunk, mégis itt tartunk, akár éhen is halhatunk. A hivatalok sem támogatnak, mivel a férjem 60 ezer forint nyugdíjat, én pedig 25 ezer ápolási díjat kapok. Mit akarok én, hisz mindkettőnknek van jövedelme? – mondják a döntéshozók. Abba nem gondolnak bele, hogy ez mire elég és mire nem.

- Név, cím a szerkesztőségben -