Fotóművész a kulisszák előtt

Nyíregyháza - A legtöbb alkotást Csaba adta a kiállításhoz, és ez nem véletlen: több mint negyedszázadon át dokumentálta a teátrum életét.– A színházfotózás szakma a szakmán belül, és nekem, aki a tűtől a repülőig mindent fényképezek, ezt is meg kellett tanulnom. Nagy szerencsém volt, hiszen amikor önálló társulata lett a színháznak, olyan fotóművészek jártak Nyíregyházára, mint amilyen Keleti Éva, Ilovszky Béla vagy Farkas Tamás. Sokat tanultam tőlük – többet annál, mint hogy hogyan kell beállítani a gépet.

Ők nemcsak az előadásokon találkoztak a színészekkel, rendezőkkel. A bemutató előtt egy nappal már itt voltak, bementek a próbákra, hogy tudják, mire kell majd figyelni, melyek a legfontosabb események, mi vagy ki az, amiről/akiről nem maradhatnak le. Ma már ez nehezen elképzelhető, de az biztos: a jó kapcsolat is fontos része a színházi fotózásnak – mondja Csutkai Csaba, akinek természetesen vannak kedvencei: felejthetetlen alkotások, utánozhatatlan egyéniségek.

– Amikor dolgozok, a műélvezetre nincs idő, így a legtöbb darabot megnézem újra, de akkor már gép nélkül. Ivo Krobot minden darabját szerettem fotózni, de a kedvenceim közé tartoznak Szász János, Gál Erzsi és Zsótér Sándor rendezései, és Salamon Suba Ördögök-darabja is.

Emelvényről fotózott

– Szeretem a különleges megoldásokat: ha kihívást jelent a darab megörökítése, ha az alkotók nem klisékben gondolkodnak – akadtak olyan színdarabok is, amikor elfelejtettem fotózni, annyira magával ragadott az előadás. Voltak olyan művészek, akik elmondták, hogy mi nem tetszik nekik, mit csinálnának másként, másokkal nagyon könnyű volt együtt dolgozni – Bárány Frigyes, Pregitzer Fruzsina vagy Horváth Margit ebből a szempontból is profik –, de akadtak meglepő helyzetek is. Simor Ottó például azt kérte, hogy alulról ne fotózzam, és mivel szerettem volna, ha elégedett a róla készült képekkel, őt egy emelvényről fényképeztem – meséli a fotográfus, aki egyszer került nehéz helyzetbe a színpad előtt: a Fösvény fotózásakor kétszer fűzött be egy tekercs filmet a gépbe. De a fotók annyira jól sikerültek, hogy később, a Hamlet bemutatóján már úgy készített portrékat, hogy egymásra exponálta a képeket – akkora sikerük lett, hogy kiállítás is nyílt belőlük.

KM-SZA

Minden néző mást lát

– Sok időbe telt, amíg meg tudtam fogalmazni, hogy valójában kinek is készítem a képeket. Bár a színészek vannak előtérben, de a színház nem csak róluk szól! Fontos a díszlet és a jelmez is, más szempontot tart lényegesnek a rendező és mást a marketinges, és mindenki szeretné a saját munkáját visszalátni a fotón. De ez szinte lehetetlen, hiszen ezek eltérő aspektusok. Kicsit olyan ez, mint a közönség szemszöge: minden néző másképp látja az előadást, és amikor erre „rájöttem”, felálltam a székemből és megpróbáltam a lehető legtöbb helyről képeket készíteni.