Helyi közélet

2016.11.09. 14:38

Barakkba zárva, életre ítélve

Nyíregyháza - Gulág. A szörnyűség, ami nem is volt még olyan régen, hiszen nagyapák, nagymamák, dédszülők élnek ma is, akik a saját bőrükön tapasztalták meg, szenvedték el ezt a borzalmat. Hogyan is történt?

Nyíregyháza - Gulág. A szörnyűség, ami nem is volt még olyan régen, hiszen nagyapák, nagymamák, dédszülők élnek ma is, akik a saját bőrükön tapasztalták meg, szenvedték el ezt a borzalmat. Hogyan is történt?

Erről mesél az a kültéri installáció és kiállítás Nyíregyháza főterén, amely küllemében az egykori fabarakkokat idézi, belül, az ablakok helyén pedig 12 képpárral állítja éles kontrasztba a szörnyű múltat és a hazatértek békére találó jelenét. A Gulág-Gupvi Emlékbizottság tárlata a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszemunkások emlékéve tiszteletére készült, s a képek egyik arca a munkatáborok embertelenségéről számol be olyan felvételek segítségével, amelyeket az egykori fogva tartók, a szovjet katonák készítettek.

Az ismeretlenbe vezető út

– Mintegy 800 ezer honfitársunkat hurcolták el, akikből 200 ezer soha nem tért vissza – idézte fel a legfontosabbakat a történtekről dr. Ulrich Attila alpolgármester, átadva a kiállítást a közönségnek.

– A foglyokat magyarországi gyűjtőtáborokba vitték, majd a Kárpátalján lévő Szolyvára. Innen már csak az ismeretlenbe vezetett az út. A marhavagonokban gyakran étlen-szomjan utazókból többeket Dombasszba, másokat – a kevésbé szerencséseket – az Urálon túlra száműztek. Itt aztán évekig, nem egyszer évtizedekig arra kényszerítették őket, hogy a Szovjetuniót építsék, vasgyárakban, bányákban, s más ipari létesítményekben dolgoztatták az embereket.

Muszáj beszélni róla

Az alpolgármester elmondta azt is, hogy a város tavaly elindított egy sorozatot, amelyben helyiek történeteit dolgozták fel, és sok idős férfi és nő tartotta fontosnak, hogy a Gulágon átélt szenvedéseikről meséljen, már csak azért is, mert hazaértük után évtizedekig hallgatniuk kellett minderről.

– Olvastam nemrég egy visszaemlékezést egy rakamazi néniről, akit a svábsága miatt hurcoltak el az egyik Ukrajnai szénbányába. Elmesélte, milyen barbár, középkori módszerekkel dolgoztatták őket. Térdelve húzta a szénnel megrakott csillét, beszélt a barakkokról – középen a latrinasorral, belül a fapriccsekkel – s arról, milyen silány ruhákat adtak rájuk a mínusz 30–40 fokos hidegben. Nem csoda, hogy sokan tífuszban, s más betegségekben, nem egyszer pedig különféle balesetekben hunytak el – sorolta dr. Ulrich Attila.

Az önkormányzat jövőre két füzetben kiadja az összegyűjtött élettörténeteket, s ezeket eljuttatják a középiskolákba is, hogy a jövő nemzedéke okuljon a történtekből. Mert ne engedjük soha, hogy mindez még egyszer megtörténhessen!

KM-MJ

Egy történet, 4364 nap

Vitéz Békei Koós Ottó a magyar királyi 3. honvéd Szent István gyalogezred zászlóaljparancsnokaként esett orosz hadifogságba Ungvár mellett. Kis híján belehalt a tífuszba, majd felépülése után a Volga-Don csatorna építésén dolgoztatták. Miután 11 éves raboskodás után hazakerült, közel egy évet még itthon is fogházakban kellett eltöltenie. A ma is aktív Ottó bácsi 1944-ben jegyezte el szíve választottját, akit több mint 12 év múlva tudott csak feleségül venni. Máig boldog házasságban él Hajni nénivel Gödöllőn.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában