Helyi közélet

2016.11.04. 18:46

Csak egyszer kerüljünk ki élve!

Nyíregyháza - Az AVH-csoport tagjai azon osztozkodtak, ki kiért menjen.

Nyíregyháza - Az AVH-csoport tagjai azon osztozkodtak, ki kiért menjen.

1956. november 5-e lehetett, amikor Havacs Mihály, Kovács Tibor és én adtunk ügyeletet a megyei rendőr-főkapitányságon. Később megjelent Dobronyi István és Szabó András is. Nem volt nagy ügyeleti forgalom, beszélgettünk, ultiztunk. Zavartan bejött Petényi József akkori főkapitányság-vezető és kérte, a kártyát tegyük el, később azt mondta, a villanyt is oltsuk el. Sejtettük, hogy valami készül, hiszen az előző napi ügyeleteseket a szovjetek átkísérték a börtönbe, s csak másnap engedték haza.

Fel kellett törni a hivatalt

Petényit alaposan kérdőre vonták. Átjött az ügyeleti szobába és könnyezve mondta, hogy „Fiúk, ha az éjjel elvisznek, ne sajnáljatok”. Sorba álltunk, s az időközben megérkezett szovjet csoport tagjai megmotoztak minket. Petényi azt kérte, ha van nálunk fegyver, adjuk elő. Tiszttársaim véleménye szerint drámai pillanat következett, amikor odaléptem a szekrényhez és onnan emeltem ki a pisztolyomat és adtam át. Az izgalmat tetézte, hogy Dobronyi István a magánál hagyott tárat a fotel mögé csúsztatta és az nagyot koppant a padlón. Szerencsére nem figyeltek rá. Mondták is a társaim, „csak egyszer kerüljünk ki innen élve”.

Csoportos csizmakopogást hallottunk, s megjelent a csoport vezetője, Végh ÁVH-őrnagy, és Végső hadnagy. Amíg minket félreállítottak, az ÁVH-csoport nekiugrott az újságoknak, és az ellenforradalmárok nevét böngészte. Ezután osztozkodtak, hogy ki kiért menjen. Érdekes, hogy Oláh Sándor kedvesen üdvözölt minket, érdeklődve, hogy nem történt-e bajunk. Egy magas, szemüveges, kopaszodó, kissé hajlott hátú tiszt és egy tiszalöki ÁVH-tiszt elvittek minket magukkal a bejelentő hivatal feltörésére. Kovács, Havacs és én gyengének bizonyultunk a rácsok kifeszítésére, az csak az ő segítségükkel sikerült. A keresett személyek lakhelyeinek megállapítása után megkezdődött a felkutatásuk: az ablakból láttam, hogy egy fiatal diákgyereket lerepítettek a teherautóról, ahol a börtön várta őket.

Másnap lefegyverezve elengedtek minket, sőt a későbbiekben igyekeztek (volna) szolgálatukba állítani, de ez nálam nem volt eredményes – ezért is járok ma is felemelt fejjel.

- Gincsai Miklós, Nyíregyháza -

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában