Helyi közélet

2016.11.16. 07:28

Megfizettünk érte

A pénz nem boldogít – ez egyszerre tény és elvi igazság, miként az is: nélküle elég nehéz megtalálni a boldogulás útját. Épp ezért meghökkentő erővel hatott a hír, hogy a minimálbér jövőre 15, a rákövetkező évben pedig további 8 százalékkal emelkedhet, míg a szaktudás elismerése (a garantált bérminimum) 25 plusz 12 százalékkal kúszna feljebb. Nyéki Zsolt írása.

A pénz nem boldogít – ez egyszerre tény és elvi igazság, miként az is: nélküle elég nehéz megtalálni a boldogulás útját. Épp ezért meghökkentő erővel hatott a hír, hogy a minimálbér jövőre 15, a rákövetkező évben pedig további 8 százalékkal emelkedhet, míg a szaktudás elismerése (a garantált bérminimum) 25 plusz 12 százalékkal kúszna feljebb. Nyéki Zsolt írása.

Több dolgot is érdemes megfigyelni ebben a kérdéskörben. Az elején mindjárt azt, hogy az ellenzéki lét (főleg ha kissé kínosan hosszúra nyúló) mennyire összeférhetetlen a friss kormányzati ajánlattal, s küldi a „többet kellene” üzenetét (érvényt szerezve a másik bölcs mondásnak, miszerint az már valóban szegény, aki ígérni sem tud). Ott van a meglepődő Magyar Szakszervezeti Szövetség, amely kisebb ütemmel indított volna, de első reakciójában természetesen elfogadhatónak tartja ezt a javaslatot. Van azonban egy harmadik, megkerülhetetlen fél is ebben a történetben: a munkáltatói kör a versenyszférából. Az elmúlt huszonöt évben többnyire „fizess többet és kész” alapon szembesült az emberi oldalról valóban mindig jogos követeléssel, ám most ettől a gyakorlattól eltérően, kompenzáció is szerepel a csomagban, a béreket terhelő járulék csökkentése képében. A vállalkozók, cégvezetők négy százaléktól kicsit többet szeretnének elérni, mert a magasabb bért ki kell termelniük, miközben tudjuk: a magyar kis- és középvállalkozások termelékenysége nem túlzottan erős. A magyar bérszínvonal valóban megérett egy izmosabb növelésre, de senki ne kergessen illúziókat, még duplázva sem lenne versenyképes a nyugat-európai bérekkel. Az orvosok, ápolónők, informatikusok, esztergályosok ezután is nagy számban csábulnak majd el a magasabb fizetéstől.

Ha elfogadjuk, hogy az egyén szempontjából ez egy racionális döntés, akkor foglalkozni kell azzal is, hogy a munkaerő unión belüli szabad áramlása valójában ahhoz vezet, hogy az elszegényedett, lenézett kelet-közép-európai országok adják oda dolgozóik legjavát a gazdag, jóléti államoknak. Persze nem csak ez a kínos kérdés feszíti az Európai Uniót, amely a világ vezető gazdasági térségéért vívott küzdelemben maradt le – s nem kicsit, nagyon (hogy újabb „klasszikust” idézzünk). Az EU elöregedett, az 500 milliós népességének átlag életkora 50 év fölötti, a világ GDP-jének 27 százalékát állítja elő, ezzel szemben a szociális kiadások 74 százalékát fizeti ki. Az uniónak a jelenlegi formájában vége, Ázsia, benne főként Kína elhúzott mellette – de ez már egy másik történet…

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában