Helyi közélet

2016.11.10. 18:09

Meleg fogadtatás – a sarkkörön túl

Nyíregyháza - Elképesztő élmények, nyelvtudás néhány hó­nap alatt: óriási lehetőség a diákcsereprogram.

Nyíregyháza - Elképesztő élmények, nyelvtudás néhány hó­nap alatt: óriási lehetőség a diákcsereprogram.

Egy japán lányért cserélték el Majoros Esztert a szülei. Persze, nem végleg; csak egy tanév erejéig, mégpedig az AFS diákcsereprogram keretében. A japán lánnyal nem volt alkalmunk beszélgetni, Eszterből viszont csak úgy ömlött a szó, amikor a norvégiai élményeiről kérdeztük. Akárcsak a cserediákok többségénél, tapasztalatait egy szóban is össze lehet foglalni: kultúrsokk.

– Norvégiában csak néhány nagyváros van, az országra sokkal jellemzőbbek a falvak, csupa színes faházzal. Ezek egy hosszú, hegyi földút mellett, egymástól több kilométerre állnak az 500 lakosú Sorreisában, ahol laktam – mesélte Eszter. – Ezek a falvak nem hasonlítanak az itthoniakra, csak modern tanyákból állnak, kerítések nélkül. A becsületesség és a bizalom arrafelé annyira természetes, hogy nem használnak biciklilakatot, de még az ajtókat sem zárják.

A sarkkörön túli lakóhely nem csak a többméteres hó és az akár -40 Celsius-fokot is elérő hőmérséklet miatt volt furcsa a nyíregyházi lánynak. Szinte mindennap gyönyörködhetett a sarki fényben, a nap viszont összezavarta, ugyanis arrafelé még éjfélkor is süt nyáron, míg télen fel se jön.

 

Biológiaóra Norvégiában – jobbra Majoros Eszter

Fotó: Magánarchívum

Terepmunka és kísérletek

A norvég oktatási rendszer legalább ilyen furcsa; annyira eltér a miénktől, hogy itthon évet kellett ismételnie a cserediáknak.

– A tanév ott augusztus közepén kezdődik, az órák 90 percesek, és már a hároméves középiskolában szakosodnak. Az általános osztályokon kívül van szakács, autószerelő, egészségügyi, és még sorolhatnám. Füzetet nem, csak laptopokat használnak – említett néhány érdekességet a Krúdy Gyula Gimnázium végzőse, aki a bardufossi iskolába járt ötezer társával együtt.

– Ez a település negyven kilométerre fekszik a fogadócsaládom lakóhelyétől, de ez ott kis távolságnak számít, a többség ennél is messzebbről jár iskolába.

– Az itthon megszokott intenzív tanítás helyett Norvégiában a projektmunkát helyezik előtérbe; mindennap más csoportba osztanak be. A történelmet például kizárólag így tanultuk – bementünk a könyvtárba, és a megadott források alapján egymásnak adtuk le az anyagot. Kémián tűzijáték-rakétákkal kísérleteztünk, és a biológiaórák is érdekesek voltak: sokat kirándultunk, közben hőmérsékleti grafikonokat szerkesztettünk, baktériumok után kutattunk a földmintákban, vagy éppen növényhatározással foglalatoskodtunk. A testnevelés sem emlékeztetett az itthonira: volt kick-box, aerobik, tájfutás, mászófal, tánc, és kenuzhattunk is az iskola saját taván – sorolta Eszter.

Szipogni illik

– A norvégok hidegek és távolságtartók – nincs puszi, ölelés, a lányok is kézfogással üdvözlik egymást, és a buszon nem ülnek le idegenek mellé, inkább állnak. Magyar szemmel furcsa volt az is, hogy undorítónak tartják az orrfújást – ott szipogni illik. Az egyenjogúság is okozott meglepetéseket: nem engedik előre a nőket, és az sincs kőbe vésve, hogy a férfiak vagy a nők cserélnek villanykörtét, mosogatnak, illetve nyírják a füvet – említett néhány érdekességet Majoros Eszter, az ételekről pedig elmondta: evett szárított rénszarvasszívet, rohasztott halat és grillezett dinnyét is.

– Hatalmas szerencsém volt a fogadócsaládommal, közel kerültünk egymáshoz. A norvég „apukám” az önkormányzatnál dolgozik, a jövedelmét állattenyésztéssel és növénytermesztéssel egészíti ki, az anyukám pedig abban az iskolában tanít, ahová jártam – így egyszerű volt a bejárás.

És hogy az elképesztő élményeken kívül mivel gazdagodott Eszter a tanév során?

– Október végére megtanultam norvégul. Azóta is kapcsolatban vagyok a fogadócsaládommal, az osztálytársakkal, és újságokat is olvasok, hogy szinten tartsam a nyelvtudást – Magyarországon is vannak norvég cégek, az álláskeresésnél még nagyon jól jöhet, amit ott tanultam...

- Hoványi Péter -


Novemberben dől el, kik utazhatnak

Majoros Eszter egy iskolai előadáson tudta meg, hogy akár egy egész tanévet is külföldön tölthet. Az ügyintézéshez Debrecenbe kellett járnia, ez a körülmény vezetett odáig, hogy édesanyja, Toldi Zsuzsanna vezetésével megalakult a nyíregyházi AFS-körzet.

A történetnek nem szakadt vége a Norvégiában eltöltött tanévvel: Eszter azóta is segíti a Nyíregyházán tanuló külföldi diákokat, legutóbb pedig Brüsszelben Az európai identitások keresése című projektben képviselte hazánkat. Ezalatt bepillantást nyerhetett az Európai Parlament működésébe éppúgy, mint egy ottani menekülttábor mindennapjaiba.

A nyíregyházi AFS minden hónap első szerdáján tartja a körzetgyűlést (legközelebb: december 7-én, szerdán 15.30-tól) a Keskeny utcai Új Nemzedék Közösségi Térben. Az érdeklődő 14–19 éveseknek érdemes írniuk a [email protected] címre, ugyanis közeleg a döntés időpontja; november 18–20-án választják ki azokat, akik a következő tanévet a világ egy távoli pontján tölthetik.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában