Túl a mélyponton

Élezés, öltöző, toporgás a gumiszőnyegen egy forró tea erejéig, közben a hokiedzés megtekintése, végtelen körözés a hangszórókból áradó karácsonyi dallamok ritmusára – és persze több tucat esés-kelés a tanulás idő­szakában. Ilyen egy átlagos látogatás a miskolci műjégpályán, ahol a szezonban mindennap tömegek fordulnak meg. Hoványi Péter írása.

A délelőttjeimet és a délutánjaimat is a korcsolyázás töltötte ki azokban az időkben, amikor a téli szüneteket a miskolci nagyszülőknél töltöttem – később pedig irigyelni kezdtem a szomszédos megyeszékhely lakóit. Régebben a stadionban, azután a Buszacsa mellett találhattak jégpályát a nyíregyházi lakosok, de ezek mérete és minősége is jócskán elmaradt a gyerekkoromban megszokottól. A természetes ­vizeknél még rosszabb a helyzet. A tél évek óta elmarad, és ha mégis fagy, ezernyi szabály, veszély és a hó is nehezíti a korizók életét. Az elmúlt szezonban mindössze két nap adatott e sport (sovány és bátor) szerelmeseinek, ami pedig a műjeget illeti, még annyi sem; a mélypontot a ­sportcsarnok felújítása miatt értük el, másutt ugyanis nem akadt megfelelő helyszín.

Az idei év már bizonyosan jobb lesz: épül a mobil pálya a Continental Arénánál, ráadásul júliusban bejelentették: Nyíregyháza jégcsarnokot kap. Ez utóbbi létesítményben rám biztosan számíthatnak majd, már csak az aggaszt egy kicsit, hogy a szerkesztőségi archívum tanúsága szerint a Kelet-Magyarország húsz, harminc, sőt negyven éve is ugyanerről cikkezett...

- Hoványi Péter -