Helyi közélet

2016.11.05. 10:30

Véráztatta földön emlékeztek

Záhony - Koszorúkkal és fehér rózsákkal borították el a záhonyi laktanyában elesettek emléktábláját a nemzeti gyásznapon.

Záhony - Koszorúkkal és fehér rózsákkal borították el a záhonyi laktanyában elesettek emléktábláját a nemzeti gyásznapon.

Lángoló üzemanyagraktár, rommá lőtt épületek – így festett hatvan évvel ezelőtt, 1956. november 4-én a záhonyi tüzérlaktanya. A mindent elsöprő szovjet katonai gépezet – figyelmeztetés nélkül – olyanokra nyitott tüzet, akik meg sem kísérelték az ellenállást. Pénteken, a nemzeti gyásznapon tartott megemlékezésen túlélők és az áldo­zatok családtagjai is részt vettek.

Kötelességünk megemlékezni

– Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak – fogalmazott köszöntőjében Helmeczi László.

– Kötelességünk megemlékezni az áldozatokról, hősies kiállásukról, életben tartani az emléküket. Ezért is dolgozunk a záhonyi büszkeségpont kialakításán, ahol az utódok leróhatják majd a tiszteletüket – tekintett a jövőbe a határváros polgármestere.

– Nem csak október 23-ára fontos emlékeznünk, hanem november 4-ére is, amikor a szovjet harckocsik tömege vérbe fojtotta a forradalmat – mondta ünnepi beszédében dr. Tilki Attila országgyűlési képviselő.

– Hogy a következő nemzedék szabadságban élhet, azoknak köszönhető, akik e két dátum között 1956-ban életüket áldozták vagy vállalták a meghurcoltatást.

– Nem beszélhettünk a történtekről egészen 1989-ig – a főiskola történelem szakos hallgatójaként legfeljebb ellenforradalomról, lincselő csőcselékről hallhattam, az itt elhunyt öt fiatal katona esetét is tragikus balesetnek minősítette a korabeli történetírás.

A legdrágábbat áldozták fel

– Ezek a katonák a legdrágábbat áldozták fel a hazáért: az életüket – fűzte tovább a gondolatot dr. Ruszin Romulusz dandártábornok. – Évtizedes erkölcsi adósságunkat törlesztettük, amikor 1990-ben Für Lajos honvédelmi miniszter felavatta a hősi halottak emléktábláját – tette hozzá.

– Az elesett hősök vére ­emlékeztessen legféltettebb kincsünkre, a nép szabadságára! – fejezte ki óhaját ­Haranghy Sándor, aki a túlélők nevében mondott beszédet, majd az egyik áldozat, Torjai Gyula posztumusz alezredes lányával elsőként helyezte el koszorúját az emléktábla alatt.

- KM -


A hősi halottak

Kocsány Imre (23 éves, őrvezető)

Lengyel József (25 éves, szakaszvezető)

Stiegelmayer Géza (25 éves, hadnagy)

Torjai Gyula (24 éves, főhadnagy)

Virág Ferenc (21 éves, honvéd)


Fehér zászló seprűnyélen

Az emlékezők tömegében ott állt Berencsi Sándor – ő is azok közé tartozik, akik – a szovjet golyók okozta sebek ellenére – túlélték a hatvan évvel ezelőtti záhonyi eseményeket.

– Két irányból támadtak a tankok, de géppisztolyos katonák is rohamoztak. Torjai Gyula seprűnyélen tartotta a fehér zászlót, úgy lőtték le – emlékezett vissza Berencsi Sándor, akinek a történetét az október 22-ei, Véres vasárnap Záhonyban című cikkünkből részletesen is megismerhették olvasóink.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a szon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában