A gépész, aki jól tudja azt is, hogy mitől működik az ember

Nyíregyháza - Máté Mihály nemcsak a gáton legény, hanem akkor is, ha karját kell nyújtani.

Szakolyból indult – itt született 1955. április 17-én –, bejárta a fél világot, hogy aztán újra otthon érezhesse magát a Nyírségben. Máté Mihály gépésztechnikusnak tanult, aztán a sors a fővárosba vetette. Több cégnél is dolgozott, sőt külföldön is vállalt munkát gépész csoport- vagy épp brigádvezetőként. Aztán eljött az idő – elmúlt már harminc –, amikor azt mondta: elege van a nomád életmódból, haza szeretne jönni a családhoz.

Úgy is tett. Így került a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatósághoz. Természetesen gépészként kezdte a vízügynél, amely akkoriban még meliorációval is foglalkozott. Szépen emelkedett a ranglétrán: főgépész, majd művezető lett. Igen ám, de jött a rendszerváltás, az átszervezés, viszont jó szakemberre mindig szükség volt, így Mihály 1994-ben a Műszaki Biztonsági Szolgálathoz került, ahol előbb gépészeti ügyintézőként dolgozott – közben megszerezte a gépészmérnöki diplomát is –, majd részlegvezető, 2005-ben pedig szolgálatvezető lett. Ma a Nyíri Szakaszmérnökség vezetőhelyettese. Időközben vízrendezési szakmérnöki képesítést is szerzett. Természetesen tagja a védelmi osztagnak, amelyben szintén a gépészet a szakterülete.

A szakma szépségei

– Mint minden szakmában, ebben is az a szép feladat, ha alkothat az ember – vallja. – Erre, szerencsére, most is lehetőség van. Legutóbb, amikor a Túr folyó vízrendezési fejlesztési munkálatai folytak, örömmel vállaltuk, hogy megtervezzük, sőt kivitelezzük két fontos vízkormányzó műtárgy gépészeti részét. A mi feladatunk továbbá a vízkárelhárítási munkákhoz szükséges eszközök, berendezések biztosítása és a védelmi gyakorlatok előkészítése. Az pedig a legtermészetesebb, hogy ár- vagy belvízi védekezés idején ott vagyunk a gáton az első vonalban, hisz mi felelünk a szivattyútelepekért, mindenféle védelmi gépért, a védelmi eszközök karbantartásáért.

A százszoros véradó

Máté Mihály azonban nem csak arról „ismerszik meg”, hogy precíz és megbízható a szakmájában. Rendkívülit alkotott például abban is, hogy immár több mint száz alkalommal nyújtotta a karját. Nem arról beszél általában, ez mennyire fontos, hanem elmeséli, hogy negyven évvel ezelőtt először adott vért, majd katonaként egy véradásért két nap eltávozás „járt”. Évi két eltávozásért megérte. Akkor még évi két alkalommal lehetett vért adni (általában 4,5 decilitert egyszerre), ma 56 nap elteltével ismételhet. Édesapja is sokszoros donor volt. Bár a vízügynél rendszeresen szerveznek véradást (legközelebb február 10-én lesz), Máté Mihály teljesítményét eddig meg sem tudták közelíteni.

– Azt hallottam az egyik szakembertől, hogy ennyi véradásnak az energiaigénye akkora, mint amennyi egy olimpiai bajnok felkészüléséhez szükséges. KM-GYL