Az erdők szürke eminenciása

Szabolcs-Szatmár-Bereg - A megyében több helyen előfordul az év fája, a vadalma.

Az „Év fáját” 1996 óta választja meg az Országos Erdészeti Egyesület, néhány éve – internetes szavazás révén – a lakosság is részt vehet az adott évben kiemelt figyelmet kapó fafaj kiválasztásában. A kezdeményezés célja, hogy minden évben hazánk egy-egy őshonos fafaja nagyobb figyelmet kapjon az erdészeti és természetvédelmi szakmák, a tudományos ismeretterjesztés és a széles körű szemléletformálás segítségével.

Kétévente terem

– A megyénk egyik jelképének számító alma egyik ősének tekinthető vadalma eredetileg Európa-szerte elterjedt erdei fafaj. Elsősorban a nem teljesen zárt lombkoronájú erdőkben jellemző, hazánkban főként különféle őshonos fafajú tölgyesekben, az alacsonyabb hegyvidéki, domb­vidéki és alföldi tájakon találkozhatunk vele. A vadalma természetes körülmények között sem gyakori, az erdők „szürke eminenciásaként” az alsó lombkoronaszintben magányosan fordul elő. A tájidegen fafajú (például akácos) és intenzíven kezelt erdőkből hiányzik, emiatt mára jelentősen visszaszorult. Az erdőkön kívül igen ritkán fordul elő, egy-egy példánya az erdőirtás-eredetű fás legelőkön figyelhető meg – szemben például a rokon vadkörtével, amely gyepeken is könnyen megtelepszik – ismertette a 2017 fájának megválasztott fajt dr. Szigetvári Csaba, az E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület elnöke.

– A vadalma alacsony, öt–tíz méteres, gyakran görbe törzsű, elágazásra hajlamos fa. Kérge, levele, virága a ter­mesztett almáéra emlékeztet, termése kettő–négy centiméteres, zöld vagy sárgás színű, fanyar ízű, fehér – nyomásra barnuló – terméshúsú, erőteljes és kellemes illatú.

– Az erdőben szerényen meghúzódó vadalmafát csak áprilisi virágzása és őszi terméshullása idején könnyű észrevenni. Viszonylag fiatal korában termőre fordul, az idősebb fák általában két­évente adnak – ekkor viszont igen bőséges – termést. A lehulló vadalmát a vadak szívesen fogyasztják. Hajdanán termését sokféleképpen hasznosították. Egyrészt a legelő jószágot – főként szarvasmarhát, sertést – hajtották érése idején az erdei vadalmákhoz, másrészt emberi fogyasztásra is gyűjtötték. Egyik fő felhasználási módja volt az ecetkészítés, főleg azokon a vidékeken, ahol nem termett meg a szőlő. A vadalmát emellett mind a mai napig a gyümölcstermesztésben is használják nemes almafajták alanyául – merült el a részletekben a botanikus szakember.

– A vadalmát leginkább élőhelye, az ősi eredetű tölgyerdők visszaszorulása, a klimatikus okok miatti kiszáradás és az intenzív, gazdasági célú kezelés veszélyezteti. Ugyancsak baljós tendencia, hogy a termesztett almafajtákkal átkereszteződhet, így átmeneti hibridek jönnek létre, míg a természetes genetikai vonal lassan eltűnik – tudtuk meg a veszélyeztető tényezőkről.

Pálinka, ecet, szörp, lekvár

– Egyesületünk önkéntesei 2011 óta gyűjtik a vadalma termését a Sóstói-erdőben, hogy kipróbálhassák a régi recepteket. Készítettek már belőle pálinkát, ecetet, szörpöt, befőttet és lekvárt is. A vadalmapálinka ínyenceknek való különlegesség: különös, már-már bizarr íz- és illatvilágú ital. Ecetkészítéshez a vadalma kiválóan alkalmas, a szörpökhöz, lekvárokhoz kellemes illata, magas, zamatos savtartalma miatt használható – sorolta Szigetvári Csaba az év fája termésének felhasználási lehetőségeit.

Van vadalma-utánpótlás

Megyénkben is több helyen előfordul a vadalma azokon a vidékeken, ahol nem irtották ki az ősi tölgyerdőket. A nyírségi tájon például a Sóstói-erdőben, a Baktai-erdőben, a Fényi-erdőben és a Teremi-erdőben találkozhatunk vele, elterjedt emellett a Szatmár-Bereg térségének tölgyeseiben is. A Tisza melletti őshonos erdőmaradványokban is előfordul szórványosan. Az E-misszió Egyesület tíz évre visszamenő felmérései alapján a Sóstói-erdő közel 400 hektáros területén alig több mint tucatnyi idős, termő példánya ismert, de szerencsére a fafaj újabban helyet kap a felújításokban is, azaz van utánpótlása.

KM-HP