Csak egy dal, de „csapásszintű”

Nyíregyháza - Lassan a nyíregyházi underground élet is megismeri a Black Stage­ zenekar nevét.

Mi a közös egy középiskolás diáklányban, egy történelem-testnevelés szakos egyetemista srácban és egy fiatal antikbútor-kereskedőben? – szól a találós kérdés, amire valószínűleg nem sokan adnának helyes választ. Ha már szabad a gazda, elárulom: Farkas Fanninak, Szentpéteri Dánielnek és Bíró Péternek egy rugóra jár az agya: a Rock’n’Roll rugójára, ami addig feszítette őket ott belül, mígnem tavaly júniusban megalapították a Black Stage zenekart.

Zenei ars poetica

– Danival körülbelül egy éve zenéltünk együtt, amikor belebotlottunk Fanniba egy szórakozóhelyen. Ismertük egymást, így nem lepett meg, hogy megkért, segítsek felvenni néhány saját dalát. Amikor meghallottam énekelni, tudtam, hogy ő lesz a mi emberünk. Voltak elképzeléseink, eredetileg rockabilly-t akartunk játszani, de úgy döntöttünk, jegeljük ezt a projektet, és elindultunk egy akusztikus, populárisabb úton – idézte vissza a sorsdöntő találkozást Peti, a banda dobosa.

Elkezdődhetett a közös munka, melynek eredménye öt, a legnépszerűbb videómegosztó oldalra feltöltött dal. Lassan a nyíregyházi underground élet is megismeri a Black Stage nevét, a próbák mellett ugyanis a fellépések sem maradnak el. A zenekar saját számaik mellett feldolgozásokat is játszik a koncerteken.

– Nemrég elkezdtem basszusgitározni, amivel remélem, erősíthetem a hangzást, de ez még nagyon kezdetleges. Az ars poeticánk az, hogy minél kevesebb hangszerrel játszunk, annál kisebbek az elvárások és annál nagyobbat szól, ami a színpadon történik. A helyzet azonban, hogy a hitvallásunk lassan változik, mivel több hangszeren játszunk, mint amennyien vagyunk. Ezt a tudásunkat pedig valószínűleg hamarosan kamatoztatjuk – avatott be Fanni, aki jelenleg a Nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium végzős diákja. A zene mindig jelen volt az életében, magánének tanszakos volt a Vikár-zeneiskolában, tagja volt a Hang-Szín Tanodának és különórákra is járt. Amikor a továbbtanulásról kérdeztem, annyit mondott: színésznőként képzeli el a jövőjét, de ha nem veszik fel, közgazdász lesz.

Két lábbal a földön

– Ritmusgitárost keresünk, és ha sikerül rátalálnunk a negyedik tagra, megcélozzuk a nyári fesztiválokat. Lehet, hogy ez most fellengzősen hangzik, de két lábbal állunk a földön és ismerjük a határainkat. Az év elején felvesszük a már megírt számokat és továbbiakat írunk, amiből kiveszi a részét mindenki. Bár mindannyian hajlamosak vagyunk a melankóliára, most úgy tűnik, sikerült egy viszonylag vidám dalt összehozni – jegyezte meg Peti, s elárulta: nemrég azon versenyeztek Fannival, hogy ki ír jobbat egy hét alatt. A lány az utolsó pillanatban küldte el a szerzeményét, aminek eredménye az – érzésük szerint – eddigi legjobb Black Stage-nóta, a rádióbarát Csak egy dal, amit az egyetemista gitáros a „csapásszintű” jelzővel illetett.

Visszajelzések

– Persze, csak azért, hogy darabra meglegyen, nem írunk, a Tingli-tangli csak a Kispálnak jött be igazán. A kapott visszajelzések pozitívak, az meg kifejezetten inspiráló, hogy vannak, akik a koncerteken velünk éneklik a saját dalainkat. Erre legközelebb februárban lesz alkalom.

KM-CsA