Nekrológ: Normantas Paulius megtalálta lelki békéjét a Himalája hegyeiben

Nyíregyháza - Közel húsz éve találkoztunk először: nagyon kellett figyelni, hogy megértsem, amit mond, a képei viszont beszéltek helyette. Tisztán, pontosan, fekete-fehérben is színesen mutatták meg egy nagyon távoli világ arcait.

Beszélgetés közben egyszer csak elővette a kulacsát, és jót nevettünk azon, hogy szíverősítőnek hittem a gyógyteáját. A buddhizmusról beszélt, az országokról, ahová készült, a népekről, amik vonzották, és a gyerekekről, akik élhettek bármilyen nehéz körülmények között, a fotóin boldognak tűntek.

Hozzá kapcsolódik az első (de persze nem utolsó) nagy hibám: festőművésznek tituláltam a cikkben, de nem haragudott. Szerintem nem ismerte ezt az érzést, mint ahogy távol állt tőle a rosszindulat és az irigység is. Azért ment keletre, a hegyek közé, a csendet követve, hogy megtalálja a saját békéjét – azt hiszem, végül rátalált.

Minden évben legalább kétszer, háromszor bejött a szerkesztőségbe: mielőtt hosszú útra indult, és amikor hazatért. – Ancsikám, csak kérdezz bátran – mondta, de nem volt szükség kérdésekre. Mesélt és terveket szőtt, közben persze itta a gyógyitalát – mostanában egyre többre volt szüksége. Az utolsó egy–két évet leszámítva vidám volt és optimista, büszke arra, ha értékelték, de szomorú attól, hogy éppen ott mellőzték, ahol a legjobban vágyta az elismerést.

Egyszer megkérdeztem tőle, gazdag-e. Azt felelte, pénze nincs, de az albumai mellett a lelkében is őrzi azt a nyugalmat, amit a hegyektől és a világ zajától messze élő emberektől kapott, számára pedig ez többet jelent annál, mint amit a földi halandók vagyonnak tartanak. Amikor utoljára nálunk járt, külföldön voltam, nem találkozhattunk – nem búcsúzhattunk. De Normantas Paulius dedikált albumai itt vannak a polcomon, történetei a jegyzetfüzetemben, bölcsességei pedig elraktározva, jó helyen. Akkor veszem elő őket, amikor igazán szükség van rájuk.

- Száraz Ancsa -

Elhunyt Normantas Paulius

Nyíregyháza - Meghalt Normantas Paulius litván származású fotóművész, aki több mint három évtizede Nyíregyházán élt.